14. Hué: pagodák, templomok, paloták -9. napunk

Előző este mi még sétáltunk egyet Timivel az utcán. Az összes vendéglátóhely és szórakozóhely fullra megtelt: biztosan túristákkal, felőlem kínaiak is lehetnek. Ordít a zene mindenhonnan és általunk még soha nem látott embertömeg van mindenhol.

Ezen a napon is borús időre ébredtünk és reggeli közben újra eleredt az eső is, aztán arra jutottunk, hogy ez így nem mehet: Hoi An kimarad, elég az esőből, repülünk le délre, melegbe. Szerencsénkre senki nem volt elérhető és nem tudtunk módosítani semmit-ami pillanatnyi felindulásból nem is jó ötlet..
Még otthon módosítottuk az eredeti 3-3 napunkat 2-4 napra Hoi An javára és milyen jól tettük!

Dél körül viszont tényleg elállt az eső, így mi 3-an: Barna, Timi és én elindultunk város vagyis császársírokat nézni.
A balfék recepciós nem tudott sem autót adni a programjukra sem pedig taxit hívni nekünk.. de miért is kértük meg? Más én sem tudom..

Kimentünk az utcára és a túl oldalon odébb 200 m-re állt egy taxi. Persze azt nem tudtuk, hogy várt-e valakire.. de elkezdett villogtatni, és nem tudtuk kinek.. de pikk pakk rájöttünk, hogy nekünk..
odaintettük, egy fiatal srác volt  asofőr. Kérdeztem van-e kedve elvinni a sírokhoz úgy 3-4re lenne igényünk és vissza is hozhatana, persze amígy bemegyünk addig ott vár 30-40 perceket.
Mondta ok-- bár mire megéettük egymást, jesszus.
Mondta 500000-ért elvisz, vár és vissza is hoz. Boldogan mondtunk igent, biztosan lehett volna kevesebb is, de nekünk ennyit ekkor és ott megért. Fieztni utólag fogunk. Üzlet megkötetve. Én mutatattam hová akarunk, ő meg tudta az utat.

Amúgy motorozni akartunk, de ilyen esőben hamar letettünk róla :((.
Az eső elállt és marha meleg lett-szerencsénkre.

A legmeszebb lévő sírhoz vitt minket:
Kai Dinh császár síremléke:
belépőjegyet kell venni, egységes, de van valami csoportos jegy is, a helyszínen ki vannak írva az infok:
 Eléggé meghökkentő a kezdet is: majdnem 45 fokos lépcsősor indul alulról a császár sír bejáratáig, a képen már 2. lépcsősor van, nem az 1.

lenyűgöző volt az épület, főleg a tegnapi Császári Palota puritán egyszerűsége után.

Majd a 2. megállónk ez lett: TIEN AN Monastery, belépő nem volt, egy lépcsőn ide jutottunk:

Aztán a 3. sírunk: A Minh Mang Császár sírja:

Útközben...

És az eső újra rákezdte, de így is hálásak voltunk ennek a 3 órának amit kaptunk erre a kiránydulásra, így kértük a sofőrt, hogy vigyen vissza a szállodába,

Holnapi napra készülünk, megyünk tovább és csak reménykedünk, hogy az idő megkegyelmez...