Isztambul 10. nap- nyaralás vége, indulás haza

Reggeli után még volt időnk, így nem a szálláson töltöttük, hanem kimentünk a vásroba. Abba  avárosba, amiből soha nem elég.
Itt mindenki csinál valamit. Itt mindenki próbál vamalit csinálni, pénut keresni. És van is meló. Még nagyobb  gyerekeknek is. Mégha csak papírzsebkendőt árul, de valami az is.
Felvillamosoztunk egy megállót Sultanahmetig, és a térre mentünk a Kék Mecsethez és az Aya Sophiához.
Hová máshová?

Aztán vissza  a csomagokért és irány a villamos, 2.t kell menni vele Eminönübe.
Az első villamos olyan szinten tele volt, hogy nem fértünk fel rá és a beszállási idő is rövid.
A Barna zért 2 nagy bőrönddel fölugrott :) Mi 4-en nem:(
Bíztam benne, hogy tudja, hol kell leszállni:)
Kb 30 mp múlva jött a következő, ami üres volt szinte, erre felszálltunk. Ott várt bennünket a megállóban.
Erre vártuk, hogy a peron felé nyitja  a villamos vezetője az ajtót, de nem, jó nagyot kellett  ugrania  börönddel, a magas villamosról, mert a másik sínre nyitotta az ajtót, neki Eminönü volt a végállomás.
Át a zebrán és most kihagytuk az aluljárót, a Galata-hidat választottuk, alul.
Így sokkal könnyebb volt. A hajóról meg már kiabáltak, hogy Kadiköy....
Bár indulás után 2 perccel megállt Beyogluban a túlparton és úgy indultunk Kadiköybe. A szél megint metsző volt a tengeren... A forró almatea viszont enyhített a helyzeten:)

 Nagyon messze tett ki a hajó Kadiköyben, nem  a szokásos helyen. Itt is gyalogolhattunk. Vettünk útközben simitet, útra:) Havatas, Kadiköy-SAW
Ez úgy látszik a meglepetések útja, amit utálok.
Amúgy is 1,5 óra alatt értünk ki a reptérre, ami nagyon sok. Hatalmas dugó, baleset. Ide is valami kötött pályás gyors közlekedési eszköz lenne jó.

A reptérre kiérve már jelezték honna csekkolunk. Online check-in nincsen Isztambulban a Wizznek. De lemérték a kézipoggyászokat, sőt a fizetett nagy kézinkre S-es matricát tettek, vissza kellett menni. A Barna kazébe belekötöttek. Csak azt nem értem, hogy 3 x repültünk ezen az úton. senki meg nem kérdezte. hazafelé okoska: mi történt? Mondtam baleset még itthon... odadatam a papírokat neki, a műtét papírjátm zárójelentést. Nagyon okosan nézegette, de szerintem egy szót nem értett belőle, ugyanis latinul és magyarul van írva... Visszaadta. Szóval bunkók voltak.
De többen több kézipoggyásszal jöttek hazafelé, nem eggyel, hanem 2-val 3-al és jó nagyokkal... szóval érti a fene, de azt viszont nem értem, ha a szabály az szabály, akkor miért nem vonatkozik mindenkire? Nem baj, majd megtudják BUD-on, mert ott még a check-in közelébe sem lehet menni anélkül, hogy ne néznék hány és mekkora csomagod van és mit fizettél....
Szóval a gép pontosan indult, hazafelé nekem nagyon nyűg volt, majdnem 2 órát jöttünk, bele a szürke, hideg Magyarországra. Itthon Ferihegyen jött a rideg valóság megjöttünk.
Aztán felhívtam a parkolót, hogy jöhetnek értünk. Persze letagadták, hogy hogy mit mondtak, hová menjünk...
Többet nem megyünk hozzájuk. Maradunk a  régi, jól bevált, elegáns parkolónál a VIP Parkolónál.
Ide járunk 2005 óta, szóval mégha drágább is, de mi maradunk azoknál.
és ha náluk épp ma égett le 5 autó egy másiktől:(((( erről senki nem tehet.
Szóval http://www.vip-parkolo.hu/.
bennük még nem csalódtam.

Isztambul, az örök szerelem- 8/9. nap

Csodálatos Isztambul Üsküdarból (Ázsia) nézve

Sajnos elérkezett a nap, vége a nyaralásnak. Itt kell hagynunk a meleget, napocskát és elindulunk hazafelé: igaz, még nem haza, hanem Isztambulon keresztül majd.
nagyon korán 4.10-kor keltünk. Persze mindent összecsomagoltunk és a hajnali zuhany után lementünk a recepcióra. Még jó, hogy az egész komplexumon át kellett menni, elmenni a medence mellett és el tudtunk sóhajtozva búcsúzni:(
A transzfer 5-re jött értünk, pontosan.
Voltak folyamatos érkezők, így a kávégépet kb 4.45-kor bekapcsolták, így azt tudtunk inni.
A csomagokat bepakoltuk és irány Alanya, Gazipasha reptere, ami egy önálló település, falucska. A reptér a falu végén van, egy olyan úton kell megközelíteni, hogy ihaj:) Sokkal szebb, mint a mi Balaton Airportunk itt Sármelléken. Itt az út mellett fóliasátrak vannak.
Aztán az út végén van egy sorompó, egy bódé- a behajtó autóknak befelé jegyet kell venni, kifelé fizetni-és úgy jön a reptér balról.
Kiszállunk a sofőr vár. Mondta, hogy fizessük ki az utat. Mondtam és mutattam apapírt, hogy érkezéskor az egészet kifizettük, mert ugye a retúr ár akkor annyi ha...
Ő ezt nem hiszi... na ilyenkor tudok igazán mérges lenni, főleg hajnali 5.45-kor meg pláne :(
Felhívta a főnökét, átadta a telefont, az megörült nekem és mondta, hogy tudja, hogy kifizettük, minden ok. Borravalót akartunk adni neki, de így nem:( Utálom, ha le akarnak húzni.
Ennek ellenére  a transzfert ajánlom mindenkinek. Amikor jöttünk: 2óra 40 perces késéssel, írtam neki mélt, kb 1 perc múlva válaszolt, hogy tudja, semmi gond.
Szóval a szokásos tortúra után elindult a check-in. Ki is írták a PC227-es járatot, amit azzal kezdtek, hogy a PC 226-t törölték.
Odaadtam az előző este kalandosan kinyomtatott beszállókártyáinkat, de a nő visszaadta és kaptunk újat.
Nem szólt, egyszer csak ránéztem és az volt rajta, ja hogy az  indulás nem 7.40-kor, hanem 11.40-kor!!! Ezt közöltem a többiekkel is :(
Szemét dolog nagyon, mert akkor nem kelünk hajnalban, aludhattunk volna és normális esetben még reggelire is futotta volna:(
Szerintünk 3 járatot is összevontak:(
Majd megjelentek egy Turkish járat, majd egy SAS járat utasai és egyszerre ment a check-in. Tudtuk, hogy időpont szerint a Pegasus a középső, de utoljára fog érkezni és indulni is ....
Így is lett.
És a reptér egy zsebkendőnyi. Na de nincsen elég ülőhely 1 gép utasainak sem, nem 3-4 gép utasának. Az indulások: 11.30, 11.40, 12.20-ra voltak kiírva.
Aztán a kapuhoz bemenni sem lehet, csak ha boarding van, nincsen hová menni.
Így a 3 gép utasai egyszerre indultak átvilágításra és boardingra... szalagok között, törökök, és akik kétségbe estek, hogy lekésik a gépet... a török utasok ordítottak-szokás szerint- és fegyveres biztonságiak jöttek, hogy fenntartsák a rendet. A Turkish utasait soron kívűl engedték egészen addig, míg a PGS utasai ordítani nem kezdtek. Akkor már nem merték:)
És láss csodát hajnali 5.40 óta  a reptéren voltunk és még mi futottunk a gépre szó szerint. A kapu előtt egy nő tépkedte  a beszállókártyákat és mutatta, hogy nagyon gyorsan fussunk a gépre... féluton egy faszi ordibált, Oslo -Isztambul??? Mondtuk Isztambul és eszünkben sincsen Osloba menni, szóval mi tudjuk a sárga farkú PGS a mi gépünk, meg a SAS-ra is rá van írva, csak a vak nem látja...
Ja azt még meg sem említettem, hogy a 2 órán túli késésnél kaptunk egy csomag kekszet és egy dobozos kólát. De mi mást is kaptunk volna, a faluvégi reptér KANTIN nevű büféjében? Láttam a büfés kétségbeesett arcát, hogy úr isten, hogy fogok én 160 embert egyszerre kiszolgálni? Amúgy meg üres volt a  pultja, ha venni szerettünk volna valamit, az sem ment volna :( Na erről ennyit.
Végre a gépen:)
Felszálltunk, igaz nem 11.40.kor, hanem 12.05-kor, de végre repülünk.
Szép volt atáj, láttunk tavakat, hegyeket:) Sokáig a tengerpartnál ment, majd kb antalya magasságában kanyarodott befelé a szárazföld felé.
Kb 1óra múlva leszálltunk problémamentesen SAW reptéren. A csomagokra kb 1 órát vártunk:(
Szóval ja, ez  anap elvszett, hála neked PGS:( A biztosító is csak 6 órán túli késés esetén fizetett volna, de nem is a pénz, hanem valakinek ez a 4 óra maga a világ, ahogy nekünk is.
Volt aki ment Európába, átszálló lett volna Isztambulban, de nem tudott tovább menni, lekéste a gépét :( Szóval 1 napot minimum rá kell hagyni erre, nem szabad azonnal továbbutazni, mert ilyen bármikor megeshet és a nagy gépet lekésni hazafelé eléggé gánya dolog, főleg, ha az egy másik fapados :(
Így az egész napunk elveszett, nem csak a 4 óránk+a  többi:(

Szóval a csomagokra rettenet sokat vártunk, azt hittem, hogy nem jönnek, mivel mi voltunk becsekkoláskor az elsők.
Kimentünk és megkerestük a Havatas buszt a reptér előtt. Beszórtuk a csomagokat a busz aljába, majd felszálltunk. Eléggé sokára indult ez is-vagy már nekem volt tele tököm az idővel?
Aztán jött a jegyszedő: 9 líra  ajegy. Drágult: tavaly még csak 8 líra volt.
Azt hittem, hogy soha nem jutunk el a kikötőbe Kadiköyig.
5 balesetet láttunk, de szerintünk volt csak koccanás, ezek eléggé látványosak voltak:( Állt a sor 5 sávban egy irányban, egy borzalom.
Egyébként amikor a Wizz gép érkezik ez a legnagyobb csúcsforgalom, mi pedig ugye késtünk és ezért ez jutott.

mint Bangkok: hatalmas toronyházak, luxus erkélyes hatalmas lakások... épülnek... ez itt Ázsia

Aztán leszálltunk a  buszról, összeszedtük a csomagokat, akkor mentem az Istanbulkartot feltölteni az újságoshoz, a tesóm meg venni egyet:( Venni tudott, de én feltölteni nem :(
Onnan kb 250 m-re felállítottak egy kis fehér bódét, ami be van rácsozva és tömegek állnak sorba: Ő tölti a kártyát...
Na ennek örülök megint...
Fela  hajóra, és huzogatom le a kártyát: 2,15 a jegy-ez is drágult tavalyhoz képest és egy darab kedvezményt sem adott a 2. jegyre sem.
Végre a hajón úton Európa felé. Olyan szél volt, hogy a könnyeim folytak. Inkább bementünk a zárt részre és ittunk egy almateát. Ez is olyan jó itt: 1 líra:)

ennyi csomaggal senki ne induljon befelé így, mint mi:(

Leszálltunk a hajóról és átmentünk ekkora 5 csomaggal az aluljárón... Azon a   bizonyoson: lépcsők feleé, tömegnyomor, árusok és felfelé is kell cipekedni. Na én itt kiakadtam:( Számítottam rá, de azt is tudtam, hogy túl sok a  cucc.
Aztán az Új Mecset előtt úgy döntöttünk, hogy nem szállunk villamosra, mert1. túl macera, 2. úgysem férünk fel rá 3. kb 980 m-re van a gps szerint a szállás...
Úgyhogy elindultunk a macskaköves utcákon 5 db gurulós nagy bőrönddel és 3 gurulós kisebbel + a kézitáskák. Szóval senki ne vállalkozzon rá, ja és még egy kismama is volt velünk....
Na kb 40 perc alatt oda is értünk, ugye a Barna sem hozta a formáját, mert műtve van az újja és nem bírja  a terhelést...
Odaértünk végre :)
A Hotel Ersu a Sirkeci városrészhez tartozik, nagyon közel pár lépésre a T1 villamos vonalától. A szálloda lobbyja szép, lift van, működik:)
A szoba viszont egy tragédia. A 3 ágyas nagyon, a 2 ágyas egy fokkal jobb, de az is.
Én senkinek nem ajánlom, hacsak tényleg gyorsan kell egy szállás. A dolgozók kedvesek, segítőkészek,  areggeli jó, szép az étkező része, de nem csak a pénzt kellene kivenni az épületből, hanem ráfordítani is illik, hogy ne legyenek ilyen vélemyének. A fürdőszobába embert nem engedtem volna be. Ide nem teszem fel ezeket a "szép" képeket, nem rontom el a blogom hangulatát.
Ha valaki kéri szívesen küldök belőle :(

Sirkeci

5 líra 3 dl frissen facsar gránátalmalé-csak ne volna olyan fanyar...

ez már Sultanahmet:)

nem kellett altatódalt hallgatnunk hogy elaludjuk a szállodában.