Rastoke és a Plitvicei-tavak

Végre lesz ma egy szabad napunk..
Az idő előrejelzés esőt jelzett és hajnalban amikor keltem kopogott az ablaküvegen... de gondoltam hátha... és elállt...
Aztán úgy volt, hogy fél 6-kor indulunk ide a szomszédba: csak Horvátországba.
Aztán a Barna még 6 órakor sem volt itthon... és egyszer csak befutott és közölte alszik 2 órát és mehetünk... addigra elment a kedvem az egésztől.... Aztán mire 8 óra lett kisütött a Nap, és keltettem, hogy akkor megyünk-e? Én magam sem hittem, de elég jól kipihente -nem- magát, és indultunk is.
Annyi cuccunk volt, mintha kb 5 napra keltünk volna útra-de én mindig így megyek-az autó pedig elbírja és el is fér.

Tőlünk 20 percen belül a határon voltunk-ahol eléggé megvárakoztattak bennünket...szokás szerint :(
a régi határon kellett volna menni, ott nincs ez, na már mindegy volt.

Aztán már irányba voltunk. Az első kapu után, Zágráb előtt 44 kunát(6.03 Euro) fizettünk, majd a Zágrábot kerülve egy újabb kaput használtunk: itt 19 kunát (2,58 Euro) kellett fizetni.
A tervező az útra 228 km-t=2 óra 15 percet írt. Majdnem 3 óra alatt értünk oda, eléggé nagy volt a forgalom.

Karlovacon áthajtva-most is elszörnyűlködve néztük a mementónak meghagyott, golyók ütütte házakat, házfalakat. Többet eltüntettek, de sokat még nem. Van olyan ház amiben nem laknak, gondolom az akkori lakói elmenekültek az üldözők elől...
Aztán ahogy lejjebb érünk a Korana folyón átkelve egy Horvát Függetlenségi Háború Múzeuma látható balról-illetve most tatarozzák a házat és le volt kerítve-nem lehetett oda menni, nem is tudtuk megnézni...

 Rastoke mellett biztosan többször elmentünk már, de mióta autópályán járunk ez az út nem is opció :( Így kimaradt eddig.

Az úton több helyen vannak sebességmérő dobozok: max 50-60-70-nel lehet menni... dupla záróvonal és végtelen kanyargós utak...
Aztán egyszer csak felbukkan Slunj városrésze Rastoke.
Olyan ez messziről, mint egy hobbit falva vagy valami mese-helyszín. Kis csobogók a házak alatt, folyók a kerteken át, kismalom a házak alatt és még sorolhatnám.
Slunjice a folyó, ami itt a kertek alatt betör és valami csodát alkotott maga köré.
Rastoke mellett biztosan többször elmentünk már, de mióta autópályán járunk ez az út nem is opció :( Így kimaradt eddig.

A Plitvicei-tavaknál is 12 éve jártunk utoljára.

Rastoke nem rezervátum vagy skanzen, csak védett és nem lett állami tulajdon sem.
 A szállások, panziók, hotelek-mert sok van azok magán kézben vannak. Aki csak tervez itt megszállni-menjen bátran.

Most sajnos nem volt szerencsénk: le volt zárva egy csomó belső út. A Winnetou féle totem oszlophoz nem lehetett odamenni.  Pedig aki régen indiános könyveket -is-olvasottés a filmet is nézte-az tudhatja, hogy a Winnetou-filmeket a környéken forgatták-sőt itt a faluban is konkrétan forgattak jeleneteket: az indián falut ez a hely testesítette meg.

 Sajnos a falut csak körbe tudtuk járni, sőt még autóval is kerültünk egyet-hátha-de nem tudtunk beljebb menni.
Csak kívűlről tudtuk megnézni, így sok időnk nem ment el rá-sajnos.
Sok helyen fennakadtunk egy kerítésen, egy hosszú boton-ami a privát szférát jelezte. Sok étterem, fogadó vagy vendégház bezárt télire :(

3 lejárat van a faluba a Plitvicére vezető főútról, a legmagasabban a 3. van, az elsőtől nagyon jól lehet látni majdnem mindent, a 2. pedig középen helyezkedik el. A wc-k sem működtek, szintén lezárva, elkerítve szalaggal :(
A parkolás órából lehetséges: 6 kuna/óra áron-természetesen aprópénzzel.

eléggé hangos-zajos lehet bent lakni..

 Mesevilág sajnos most csak egy kis részt mutatott magából :( Amúgy 1 óra alatt is lehet találni csodákat :)

Aztán elindultunk a Plitvicei-tavakhoz, ha már idáig eljöttünk-innen még 33 km-re volt az.
kacskaringós, kanyargós úton 35 perc kellett mire oda értünk :(

Az egyes bejáratnál parkoltunk le: ma nem kellett fizetni a parkolásért.
Amúgy nagyon fülledt és meleg idő van: 18 fokot mutat az autó hőmérője... cipőt, kabátot cserélek, táskát váltok. Ide mást pakolok: hátizsák: inni és ennivaló, esernyő. Felkerül a szél és vízhatlan kabát, sportcipő  a lábra.

Átmászunk a  hídon ami az út felett ível- és a pénztárhoz megyünk. Amikor bekanyarodtunk az előbb kb 40-en álltak sorba a jegypénztárnál, mire oda érünk senki nincs. Dél elmúlt-ahogy nézem mindjárt 1 óra lesz...
kérek 2 jegyet, kártyával fizetek: 110 kuna 2 főre. Na ezt olcsón megúsztuk.
Épp idén emelték meg a jegyárakat: nyáron főszezonban: 250 Kunába kerül/fő a belépő.
Ez 1 napos jegy.

Aztán elindulunk befelé. Az első pillanat mindig meglepő, pedig már sokszor láttuk. ezzel nem lehet betelni a sokadik ittlétre sem. Ez a Plitvicei-tavak, UNESCO világörökség része 1979 óta.
Most felülről jobban rálátni a parkra, az utakra és tavakra, mert már lehullottak a levelek olyan pucér az egész.
Több túra útvonal van, mi most nem készültünk túrázni, csak egyet kirándulunk.
Mindig megfogadom, hogy majd legközelebb-ahogy most is kijövet... mert a legfelső tavakat még nem is láttuk soha. A 3. és 2. bejáraton fogunk legközelebb bemenni és onnan járjuk majd be azt a rész is- mikor?

Aztán éppen csak leérünk a vízhez elkezd szemerkélni az eső. Elő az esernyőt, fel a kapucnit és mire a pallón átérünk már csurom vizes vagyok... hm nem így terveztem. Barna azonnal mondja, hogy nagyon jó lenne, ha nem esnék bele a vízbe-mert ugye én azonnal képes vagyok rá-mindig megbotlom :) pláne ha vizes a deszka és még rohadtul csúszik is :) Büszke vagyok, csak 1x estem el- majdnem :D.

 Elsőre lemegyünk a Nagy-vízesésig, majd újra fel és tovább. ahogy megered az eső, mintha hangosabban zúgnának a talpunk alatt a vízesések... mintha kaptak volna erőt az esőtől. Biztosan így van, de olyan nagyon hihetetlen, hogy ennyire hallani azt..

Ezzel a látvánnyal búcsúzunk a parktól

 A hajó indulásig megyünk, de ott már annyira esik megint, hogy úgy döntök itt a vége. Nem hajózunk, hanem szépen visszasétálunk a kocsihoz-mert az is idő.
Így is eléggé megáztunk már.holott hideg nincs, de kezd kényelmetlenné válni a vizes ruha...
Kijutunk a parkból és bevágódunk az étterembe. eszünk egy jó sültet hasábbal és ajvárral, majd sütizünk utána. ez úgy kellett még mára itt :)
Bankkártyával fizettem mindent, mert annyi kuna nem volt nálunk. Amúgy a pénztár másik fele egy pénzváltó és az is nyitva van mindig-még akkor is, ha a pénztár már nem.

Útközben akartunk megállni egy malacpecsenyés helyen, de annyira megered az eső-hogy bejöttünk enni, hogy szerintem szarrá fogunk ázni az autóig eljutva... nem csepeg már hanem ömlik. A legjobbkor indultunk vissza-1 percet sem késhettünk már.

Az út hazafelé elággé unalmas-ömlik az eső és hamar sötét lesz. 554 km-t tettünk meg ma a házunktól a házunkig. Hazafelé a 259 km több, mint 3 órába telt.