24. Kuba, Trinidad 3.-Vonatozás a Valle des los Ingenios felé

Ma a trinidadi vonatállomásról a gúzössel volt tervben egy kis vonatozás a Valle de los Ingenios völgybe.
A vonat az állomás mögötti telepről indult. Legelső nap a házigazdánk megmutatta hol keressük: gyakorlatilag a város közepén van.
A vonat 9.10-kor jön át és 9.30-kor indul az útra,

vasútállomás

jegy: 10 CUc/ fő retur

Ez a gitáros úr szórakoztatta az utasokat a 40 perces úton.

Az út 1. állomása az Iznaga birtok, ahol mi már jártunk. Miután a  mozdonyvezető kitámasztotta  a vonat kerekét, hogy ne guruljon vissza:) megmondta, hogy kb 1 óra múlva megyünk tovább. Rohadt meleg volt már itt, árnyék nagyon sehol, kivéve a vonat árnyéka.
Mi most nem mentünk fel, hanem el cukornádléztük az időt.
1 cuc / pohár és mi megint kaptunk cukornádrudat, amit el tudtunk rágcsálni.

Mielőtt Trinidadban felszálltunk a vonatra,  anő az állomáson nem állt éppen a helyzet magaslatán, pedig csak 2 jegyet kértem, a vonat pedig máshová nem is megy innen...
Ő nem értette mit akarok angolul, én meg nem értettem értetelensége okát-és spanyolul sem...
Erre kiszólt, hogy  az ide várok közül tud-e valaki spanyolul (juj de nagy kár lehet megtanulok.tetszik nagyon) és angolul... egy nő tolmácsolt: semmi különös,  az indulást mondta, amit mi tudtunk... kb 10 percbe telt még neki, hogy adjon 2 jegyet. Már mindent elpakolt, szerintünk fogalma nem volt róla mit kell tennie... erre adott egy papírt, hogy írjuk fel a nevünket... aztán mire mögém néztem már 80 ember biztos volt ott-jött 2 csoport-az egyik el is ment, mert nem fértek volna fel... Amúgy hétvégén üres a vonat, de ez a keddi nap tele volt..
És a nő aki elmondta, mit akart a jegyárus mondani kint megkérdezte, hogy honnan jöttünk, mert nem vagyunk beazonosíthatóak.csinos vagyok, egyedia  ruhám stb.. mondtam magyarok... erre felragyogott a szeme: apukája magyar volt és csak annyit tud, hogy köszönöm szépen! Ők nem fértek volna fel a vonatra, de mivel foglaltunk nekik előttünk helyet, így szóltam nekik és felengedték őket :) Megköszönte magyarul. Amúgy nagyon sokszor megkérdezték honnan jöttünk, mert sem a nyelv sem a stílus nem volt beazonosítható :) Aki pedig tudta, az tudott magyarul is, mint kubai. Az 1980-as években nagyon sok magyar volt Havannában és sok kubai élt Magyarországon.

A Manaca Iznaga birtoktól a vonat pontosan indult, megvártak mindenkit. nem sokat mentünk kb 15 percet, majd a váltót nem tudták átállítani, így nagyon sokat mentünk hátrafelé... olyan érzésem volt, hogy nem arra megyünk ahová akarunk, hanem ahová tudunk...

innen a vonat fél 12-től 13 órakor ment tovább. A masiniszták hazajöttek.

Guanchinango-ez egy másik cukornádbirtok-most akár étteremként is működik.

banán chips

ezzel a kis drágával ketten ettük meg :)

fellépő....

Az Iznaga birtoknál 25 percet megint álltunk, így fél 2-kor indultunk vissza Trinidadba.

Kettő óra után pár preccel már a kocsiban ültünk és a Playa Ancón felé autóztunk, alig vártuk, hogy csobbanjunk a  tengerben.
A kocsit amúgy a vonat megállója mellett hagytuk, egy helyi kért érte 2 cuc-ot, és egész nap figyelte.
A naplemente csodás volt megint.

Ez a hajó ma reggelre kötött itt ki. Csak abból vettük észre, hogy a szálloda végében kialakítottak egy kikötőt, leszalagozták a belépést, katonák-rendörők jöttek és léptették be őket, majd motorcsónakok hozták az utasokat. Hajnalban vagy éjszaka érkezett és még aznap késő este útra kelt.