Aztán mégis találtunk valakit, aki elvitt bennünket.
1200 rúpiát kért érte, persze előre megbeszélve az árat.
kb 50 percet zötykölődtünk, sokszor halálfélelemben, a buszok dudéltak, kerültek-mi megúsztuk.
A Barna lába nem fért már el, a Timi a Zsolti ölében ült végig, még jó hogy a csomagok a hátsó részen elfértek. Az én lábaim pedig a nyakamban. Mondanom sem kell, rohadt meleg volt, folyt rólunka víz mire odaértünk.
Útközben egy pillanatra megálltunk a horgászoknál. Nem akartunk fizetni nekik, mert ki sem szálltunk, de aztán 100 rúpiában kiegyeztünk velük, bár nagyon pofátlanok!
Galléba érni Unawatunáról már csak egy lépés.
Alig vártunk, hogy kiszálljuk, tiszta vizek lettünk. A tuk tukosunkat megkérdeztük, hogy megvár-e. Azt mondta nem. Találunk tuk tukot hazafelé, menjünk ki az erődből, akkor olcsóbban fogunk motort.
Kösz a tanácsot. :) Jó fej volt, vele Mirissán többször is jártunk, mert megismert akkor is ha az úton ment vagy csak arra járt mint mi :) AA 3000 a rendszáma:)
Galléba érve az erőd falai között nagyon meleg volt, nem járt a levegő.
Gallé olyan mint Trinidad Kubában-bár még ott nem jártam, a de képek alapján :)
Olyan koloniális jellegű a Gallé Fort belseje.
Itt a múzeumba belépve megelevenedik Sri Lanka jelene és múltja.
Szőneka gépen, a csiszolják a drágaköveket és meg is lehet vásárolni őket akár magukban akár arany iletve ezüst ékszerbe foglalva.
Megtalálható minden ami régi volt...
Amikor beléptünk, megkérdezték, hogy honnan jöttünk. Mondtuk, hogy Hungary. Erre a fickó kérdezte, hogy Budapest? Igen, válaszoltuk. Erre rávágta: Kádár János és a szomszéd ország Románia:9 nagyon képben volt. Egyébként Indiában fogalmuk sem volt róla. Azt hitték Oroszok vagyunk:)
Itt voltak helységek pl. az arany rész-ott volt klíma , a többiben csak ventillátor, de az is hűsített. Kiléptünk az utcára, hogy lemenjünk a világítótoronyhoz-hatalmas volt már a hőség.
Hazafelé valóban tuk tukkal jöttünk. Igaz nem volt egyszerű, mert itt állítólag csak 3-an ülhetnek 1 tuk tukba...
Minden esetre találtunk olyat, aki hazahozott bennünket Mirissára, igaz 1500 rúpiáért, mindezért 50 percet zötyögtünk. Megeredt az eső útközben, csaknem eláztunk, főleg azok, akik kilógtak a járgányból:)
Közben megálltunk Unawatunán, bár sokáig nem maaradtunk, mert nem tudtak egy helyen adni 4 napágyat a homokba meg nem igazán akartunk letelepedni...
sajnos ekkor már Unawatuna nem tetszett...(
Hátránya lett a part átalakulása: megjelentek a jet ski-k, amiket ki nem állhatok. A víz azon a részen vizinövényes volt és fel is kavarták nagyon a vizet. A partoldal nagyon meredek lett az előző évihez képet. Remélem megcsinálják a másik oldalt is, mert ha nem, akkor itt nem lesz semmi, ami szép és jó volt:(
Ráadásul sok volt a magyar...
 |
| Unawatuna kezdi elveszíteni a varázst... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése