Dakhlaba repülünk -3.

 

3 óra repülés után megérkeztünk Dakhla repterére. 

A 3 órából a 2 óra 30 perc esemény nélkül telt... itt ébredtem hogy a pilóta bemondja, hogy hamarosan leszállunk. Látványosan lejjebb ereszkedtünk bele egy nagyon vastag felhőtakaróba.. na az izgalmak itt kezdődtek... a gépet úgy rázta a turbulencia, hogy azt hittem szét esik... aztán elmúlt.. majd újra kezdte....a pilóta kb 5 perc múlva bemondta, hogy személyzet üljön le! 

Na mondom kezdődik... aztán valóban... az övemhez nyúltam és jó szorosra húztam, reméltem megvéd majd hogy ne kenődjek a plafonba... majd akkorát esett gép, hogy az utasok egyszerre nyögtek fel.. alig bírtam a kezemmel kitámasztani magam az előttem lévő ülésbe...szóval alig vártam, hogy végre leszálljunk... itt még majdnem sötét volt-1 órával kevesebb van, mint Madridban. 

 

Hideg szél fújt, sötét volt, vastag szürke felhők mindenhol... mondom na már megint hová jöttünk  :))

A belépés ezen a kicsi reptéren több mint 1 órában telt, de legalább megláttuk a napot is-volt remény

A szállásunk transzfere már várt... kb 10 perc autózás után, mikor lefordult egy kerítés mellett a prérire... már semmi jóra nem számítottam

Barna mindjárt kérdezte-pedig nem szokta izgatni-hogy tudtad hová jövünk? hát...

De ahogy kiszálltunk a buszból és beléptünk a hotelbe ami mellett sehol semmi... már minden jó lett.

Ryanairrel repültünk Madridból...

Nyugat-Szahara, Dakhla

Hotel a semmiben az óceánparton

 

Reggel 9 után valamivel érkeztünk a hotelbe ami a földnyelv szárazföldhöz közelebb eső részén található. Közvetlen az óceánparton, a semmi közepén. Egy hatalmas, fallal körülvett katonai létesitmény szomszédságában.

 

A földszintre belépve egy olyan helységbe értünk ahol egy nagy kanapé volt... itt jobbra fordulva egy lépcső lefelé és ott annak a végében lent a recepció. Onnan integettek, hogy arra. Egy hölgy és egy úr ült ott-fogadtak szívélyesen, a nevemet tudva útleveleket elkérték, majd az úr közölte, hogy tengerre néző szobát kapunk és mehetünk is reggelizni izibe a hölgy pedig azt mondta kövessük: megmutatja a hotelt és a szobánkat is. 

 

Szóval jó helyen vagyunk, a szoba szuper, tágas és világos, egy kisebb terasszal. Eredeti szaharai stílus. Írhatnám, hogy marokkói de nem... mert ez annál régebbi mióta a marokkói megszállás tart... egy igazi riadszerű nyitott belsővel, szökőkúttal és több elszeparált lakosztállyal is rendelkezik a hely. A medence és a saját strand is plussz. A medence mellett töltöttük a délelőttöt, hogy kipihenjük az éjszaki kelést.

Reggel azon aggódtam, míg bejutottunk a viharos szélből a reptér kicsi épületébe, hogy milyen meleg ruhákat hoztam.. most azon hogy holnap a sivatagban meg fogunk sülni tudom semmi nem jó.