Egész héten nem igazán volt jó idő és a mínuszokban meg a csontig hatoló jeges szélben nem kívánkoztunk sehová, de azért mára kicsit jobb időt jósoltak az előbbi napokénál... igaz a hajnali -6 fok ezt nem igazán igazolta, de a szél legalább nem támadt fel és a nap is rendületlenül kitartott...
ebben a bezártságban meg amúgy is nagyon vágyunk már valahová-illetve szinte mindig valahová, és mivel sem József sem Sándor nem hozta a meleget sehogy sem, így nem vártunk már tovább, útra keltünk.
Túrázni nekünk hideg van, délelőtt 10 körül volt +2 fok és délutánra mikor épp meg akartam fagyni volt +7 már.. szóval nem igazán ok ez így, de mivel zárlat van, talán jobb is :(
Zalaegerszegen átautózva és Zalalövő irányába lekanyarodva a tábla szerint már az Őrségi NP területére jutunk.
Innen kellett megtalálni Szőcét. Hiába van viszonylag közel hozzánk se nem hallottunk erről se nem jártunk még itt.
Mivel az utolsó ház lakói kint voltak, így ők adtak felvilágosítást :)
Az autót a Lápok Háza előtt hagyjuk -ez most zárva volt és innen sétáljunk le-onnan kezdjük a pallókon járást, majd itt felül a tábla mellett fogunk visszajönni. Azt is mondta a srác, hogy nincs lent senki :) szuper. Miénk a táj :)
Sajnos most eléggé kopár volt minden, a zöld árnyalatai is hiányoztak, de sebaj, azt láttuk, hogy nagyon érdekes lehet, ha már ki van zöldülve minden. A pallókról lelépni tilos és amúgy szerintem simán térdig lehet süllyedni...
Szőce település határában található ez a tanösvény a Szőce-patak völgyében, természetvédelmi terület, ahol égeresek és akácosok magasodnak az égbe 127 ha területű védett területen.
Jobb időben visszatérünk. Az egész pallósor és a kör megtétele kb 1000 m.
Itt még egész kellemes volt az idő, bár csak 5 fokot mutatott a hőmérő.
Innen Pankasz irányába autóztunk és felgyalogoltunk a dombon és a házak között lévő úgynevezett Szoknyás, református haranglábhoz a mi a település és a környék nevezetessége.1755 óta áll ezen a dombon, ami Pankasz legmagasabb dombja.
 |
| Jobbra a képen a felújított kovácsműhely is áll. |
Innen tovább autóztunk a határ mellett, Bajánsenyén áthaladva Velemér felé vettük az irányt...
Itt már jártunk korábban és csalódva tapasztaltuk, hogy most betonút vezet a templomig, parkosítva lett a közvetlen környezete, kitettek pár szobrot és a templomba nem látni már be-ráadásul zárva volt :( Ok, hogy fejlődés, de ennek még csak jól sem állt.
Velemér Árpád-kori temploma az erdő közepén áll/állt. Akkor még úgy kellett besétálni és a réten ott állt ez a templom, amibe be lehetett látni és megvilágították a fények a freskókat!
A Fény templomának is nevezik-nem véletlenül.
Itt már +8 fokot mutatott a hőmérő, de majdnem megfagytam, kabátot kellett felvennem. Hiába volt melegebb a hőérzetben jóval kevesebbnek tűnt.
Innen Szentgyörgyvölgy volt a tervezett megálló. Nagyon nem bíztam benne, hogy a kinézett templom ezek után nyitva lesz-e....
A templomot könnyen megtaláltuk, a kapu kitárva-ide beálltunk autóval, hogy ne a szűk kinti úton álljunk meg.
A kiskapun a nyitva tábla állt, de beakasztva a zsinór. Kiakasztottuk és beléptünk a templomkertbe.
A templom ajtaját félve toltam befeé és kinyílt :) És megláttuk a csodát, ami odabent vár bennünket.
Csak ámultunk és bámultunk, szó szerint tátottuk a szánkat. Én még ilyen szépet nem láttam és ugye erről sem tudtam, hogy van-egészen eddig! Méltán kapta a Nyugat-Dunántúl legszebb műemléke címet, 1787 óta magasodik a faluban.
Szentgyörgyvölgy kazettás mennyezetű református temploma még a sokat látott embernek is egy csoda!
És a kék szín az mindent visz :) Műemlék, de minden hónak 1. és 3. vasárnapján tartanak itt misét. Reggel 8-17 óra között van nyitva.
Két szinten vannak padok és az emeleten is emelkednek a sorok hátrafelé-hogy le lehessen látni a misét celebráló papra.
 |
| A templom kívűlről... nem is sejteti a belsejét |
 |
| az ajtó mögött egy csoda vár arra aki ide belép... |
 |
| a felső szinten, 2 oldalt vezet fel az ősrégi lépcső és jól nyikorog az emelet <3 |
Innen hazafelé indultunk és egy utolsó megállót tettünk Nemesnép községben.
Itt szintén egy fazsindelyes, református harangláb a látványosság, amit 1793-ban építettek és 1937-ben nyilvánítottak műemléknek és Nyugat-Magyarország legszebb és legnagyobb ilyen jellegű műemléke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése