Itthoni indulás előtt 4 nappal kaptam értesítőt a légitársaságtól, hogy a déli járatot törölték, ami azt jelentette, hogy landolás után nem tudunk jönni haza azonnal Budapestre, ahnem csak az esti gép lesz: így kaptunk 10,5 órát Isztambulba.
Sajnos nem volt mit tenni-pedig vissza akartam magunkat könyörögni a járatra és akkor derült ki, hogy nincs mire...
Az ingyenes városnézés sem járt, mert aznap kora reggel indul a túra és mi erről lekéstünk..
Úgy készültünk, hogy Bogotában még feladtuk az egyik kis kézipoggyászunkat, hogy ne kelljen Isztambulba cipelni még azt is.
Mivel a várost ismerjük, így különösebb nehézséget nem okozott a kijutás és az ottlét. Nagyobb baj volt, hogy rohadt álmosak voltunk, alig aludtunk-mert ittunk kávét indulás előtt még Bogotában és persze, hogy ettpl nem tudtunk aludni, amikor leszálltunk akkor bezzeg már tudtam volna...
Több dolog viszont riadalmat okozott:
Landolás előtt kb 1 órával a személyzet végigfutott a fedélzeten orvost keresve.. és a kapitány is bemondta, hogy ha van orvos a fedélzeten jelentkezzen... még jó, hogy csak 1órányira vagyunk Isztambultól-még egy kis kitérő kellett volna valahol...
Aztán landolás után a mentősök is várták a gépet... semmit nem láttunk...
a másik: rendőrautók és rendőrök körében lehetett a gépről leszállni... ahogy mentünk lefelé a gépről, átnézték az iratainkat és nézték az ő listájukat... nem minket kerestek... 6 név volt a listán...
Aztán akit leellenőriztek az mehetett a buszba... miután jó sokat buszoztunk a terminálig... na ott a buszból kiszállva megint ugyanaz az az ellenőrzés... és most mégis megtalálták azt a 6 embert...azonnal kiszedték őket a sorból.. el nem tudom képzelni, mit követtek le vagy miért... előttünk ült az egyik 2 sorral ő Panamában szállt fel...
A belépés az országba most kb 5 percet vett igénybe.
Majd a szalagok mellett elkezdtem felöltözni, meleg cipőt és pulóvert venni :) sapka is előkerült...
Majd a reptér alagsorában el lehet sétálni a metróig, innen indul és ezzel mentünk Istanbulkarttal Zeytinburnu megállóig, itt átszálltunk a T1 villamosra. Mondjuk fogalmam sincs a metro miért metro, mert kijön a földfelszínre és úgy is néz ki mint a villamos... hm..
a Nagybazárig mentünk- és a város még aludt. Igaz korán volt, jó volt látni a viszonylag üres és turistamentes utcákat...
persze itt mindig felújítanak, fel ásnak vagy építenek az elmúlt 10 évben valamit...most is.
Még nem volt dél, de beültünka bazárral szembeni kedvenc éttermünkbe enni: SAR a neve. Nem olcsó, de nagyon finomakat lehet enni.
A nagy kedvenc a vöröslencse leves citrommal valami isteni finom. A zöldségek vagy a sültek, sült padlizsán és minden más. A török édességek pedig isteniek :)
Innen lesétáltunk a Kék Mccsethez-de sajnos mostanában csak pár órában látogatható csak, a többi imaidő és akkor nem lehet turistának bemenni... (nem régóta van ez, már novemberben is ezt láttuk)
Innen villamossal mentünk Eminönübe. Nagyon szép napsütéses időt kaptunk, szerencsénkre. Isztambul időjárása nagyon szélsőséges, bármi lehetett volna, de alagjobbat kaptuk ami ilyenkor lehetséges.
Eminönüben kerestünk egy hajót ami Boszporusz hajózásra indult. Potom 15 líráért a 2. Boszporusz.hídig megy, a Rumeli-erőd mellett fordul meg és az ázsiai oldalhoz közelebb jön vissza.
csodakék volt a Boszporus vize.
Sirályok százai kísérték a hajónakt-mondjuk a szembeszél miatt eléggé csípős volt a levegő, de szélárnyékban és napon nagyon kellemes volt kint lenni :)
Isztambul egy csoda hely.
 |
| ha 100 fényképezem sem tudom megúnni, sajnos hétfőn zárva volt, pedig szerettem volna bemenni |
Itt mindig tömeg van, a halas standok nyitva, sütik a halat és kiabálnak vendéget csalogatva. Tök jó meg minden, de én nagyon rosszul vagyok ezektől a szagoktól... halat sem eszünk és ez itt bizony töményen jelen van. Balik ekmek ha valaki mégis enne.
Egy forró, fahéjas saleppel átvészelem a kijutást :) sült kkukorica és gesztenye minden 2 m-en kapható. Itt hangulat igazi török. Nyűzsgés, illatok vagy szagok, a sirályok sikoltozása, a hajók benzingőze, a vizen lévő hajók dudálása vagy a villamos dübörgése a Galata-hídra gurulva... és a müezzin épp imára hívő szava a közeli Yeni Camiból...ezt is felújítják, már 1,5 éve biztosan és még mindig nincs kész, de imádkozni be lehet menni...
Ez a hangulat ami itt van az máshol nincsen. Isztambul ezért egyedüli és megismételhetetlen.
Le kell ülni egy padra és csak figyelni a tömeget, az embereket...
Már majdnem fél 4 elmúlt, és úgy döntök, hogy induljunk vissza a reptér felé.. Irány aT1 villamos, amin annyianvannak, mint a heringek. Mozdulni nem lehet... szorongunk...talán Sultanahmet elhagyása után megkönnyebbül a villamos, de nem... a városfalakat elhagyva még mindig nyomorgunk, ráadásul a hátizsákokkal vagyunk...
Majd mintha bemondanának valamit: és az az érzésem le kell szállni és igen, errőla járműről biztosan..
Egy úr kérdezi, hogy a reptérre megyünk? Mondom igen. akkor szálljunk le.. és ahogy leszállunk, a szembe peronra átlépve máris jön a következő és arra meg fel.. alig férünk fel, bassszus. Elmondom a Barnának, hogy hol kell majd leszállni, ahonnan majd a metróval megyünk tovább, ha elvesztenénk egymást... juj de jó, hogy időben elindultunk, most enne az ideg, hogy mikor érünk ki.
Majd végre a metrónál vagyunk, tekergünk egyet mire megtaláljuk a helyes irányt a reptér felé-ramélem itt már nem tévesztünk.. és Istanbulkarttal megyünk újra.
És majdnem fél 5 lesz mire kiértünk a reptérre...1 óra legalább kellett erre...
Majd mire felsétálunka metróból a terminálba.
Itt ahogy belépsz máris átvilágítanak, innen mész az útlevélvizsgálatra és amögött újra biztonsági ellenőrzés.
Majd megkeressük a kaput...még nem írták ki... majd 1x csak megjelenik... 301... na persze jó messze és az alagsorban... mint mindig.hatalmas távolságok, millió ember, tömeg...
Lent akapunál már várakoznak, elmegyek a mosdóba. 2 órára van wifi, csak be kell jelentkezni... 1x csak ahllom, hogy valaki ordít... gondolom magamban, hogy talán nem zavarnak ki a wc-ből. Hát de.
Ott ordítozik egy nő, hogy menjünk ki, lezárják a wc-t.. kordont kezd építeni... gondoltam megőrült..
Elbarikádozza azt a helyet, ahol ültünk kint...
kiterel mindenkit és újra kezdi. csak útlevélvizsgálat után lehet ide bejönni-ezt ők akkor és ott találták ki...
jó sokáig vizsgálja az útleveleket nagyítóval... és visszaadja. Nem lepődöm meg, mert nem hamis...de azért megkönnyebbülök... egy ordítozó baromarcú törökkel aki ráadásul egy reptéri hivatalnok nem lenne jó összetűzni...
Aztán már ki van írva a járatunk. Kibuszozunk, kb 15 percet-már elhagytuk az áthúzott Istanbul feliratú táblát is és egy messzi hangárnál ott áll apesti gép. A semmi közepén.
Sehol más :(
nem csodálom, hogy ez nem indul időben és nem jön Bp-re sem időben...
Beszállunk, és azonnal elalszom az egész napos fáradság és a feszültség leengedése miatt...
Felriadok és még mindig a kifutópályán állunk vagy már 30 perce... szóval ja.. megfagyok, olyan hideg van az ablak mellett :(
Újra elalszom, és arra ébredek, hogy rohadt nagy a turbulencia, aki eszik még az sem hete, elveszik előle, tálcát fel kell hajtani, wc-re sem lehet menni...
Alig várom, hogy leszálljunk.. és gurulunk még jó sokat... mi is a prérin állunk meg, de ez Ferihegy itt ez a szokás...
és a belépésnél nem kell sokat várni, pikk pakk megjöttünk.
Elfutok a mosdóba... ha nem tudnám hová jöttünk, akkor ebből kiderülne... nem elég, hogy alig férek be az ajtón, mert vagy a wc-be esek bele vagy a falat kell letörölnöm és a táskámat sincs hová akasztani-ez még hagyján, de hogy bokáig a folyadékban gázolni, szóval ez Budapest Airport...lassan Magyarország szégyene és ezt látja turista aki ide érkezik először...
Bezzeg Bogotában a reptéren tágas wc-k, ahová hátizsákkal is beférsz, van hová felakasztani a kabátodat és a táskádat.. és a kézmosáskor monitoron fut a csapon reklám és hogy kell helyesen kezet mosni... hm.
Még hátra vannak a bőröndök, felkészülök lelkiekben hogy nem jönnek meg, ráadásul most 3 csomagot adtunk fel, szeretem a kihívásokat :)
és jé megjöttek és nem 2 órát vártunk, csak felet, de a legkisebbnek eltörték a kerekét és a húzókáját: kidobandó lett :(
gyorsan a pulthoz megyünk-már előre kinéztem, hogy hová kelle menni ha lesz gebasz-és lett :)
kapunk jegyzőkönyvet, elmondják, hogy hová kell írni és indulunk kifelé.
megjöttünk. Hideg van és megfagyunk :(
Megjöttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése