Portugália - Sintra 4.

Hajnali fél 6-kor keltünk-persze itt korom sötét az :)
Tudtam, hogy korán akarunk indulni Sintraba, a turista hadak előtt.. és sikerült is, persze ehhez az kellett, hogy este összepakoljunk már.

(hujuj de jó ha az embernek csak kis bőröndje van :)

Sintra-portugál királyok nyáripihenőhelye- az UNESCO 1995-ben a Világörökség részévé nyilvánította.

Igaz Lisszabont elhagyva már csak 16 fokot mutatott az autó hőmérője és a Pena Palota alsó jegypénztárja előtt leparkolva, majd a kocsiból kiszállva maj'd megfagytunk :(. Enyhèn friss és üde levegő fogadott bennünket... fel is kellett kicsit melegebben öltözni a kocsiból. 

Ha időben érkeztek, akkor lesz parkolóhely is.

Amúgy aki Lisszabonból jön vonattal akkor a vasútállomásról lehet jönni a 434-es busszal. Ez körjárat, egyirányúak az utak.
A jegypénztár 9.45-kor nyitott, mi voltunk a másodikak a sorban.
A jegyet megvéve a parkon ketesztül dombnak felfelé sétàltunk kb 1 km-t. Ezt mindössze 25 perc alatt abszolvàltuk.
Büszke is voltam magamra, hogy nem nyivákoltam ...annyit :) mert azért 14%-os dombon sikerült ezt megtenni, pedig Dórival még otthon megkonzultáltam a buszt...:)

Mire felértünk-kikecmeregve az erdő árnyas fái alól- kisütött a Nap és meleg is lett. Mondjuk isteni volt a levegő és a zöld illat.

A Pena Palota a maga sárgára, pirosra, szürkére színezett tornyaival, kupoláival és a falaira felrakott azulejoival maga a mese kastèly :).

Mindehhez a hibátlan kék ég adott szuper hátteret.
Már a képeken előre imádtam. Csak ámultam és bámultam. Na meg vigyorogtam :)
Szerencsénkre a tömeg előtt értünk fel, tudtuk élvezni, csodálni, na nem sokáig, mert megjött az is, amire nem vártunk(tömegek).

-Szerencsére jól öltözött zsebtolvajokkal nem találkoztunk-de állítólag gazdag turistának vannak öltözve, belépjegyet vesznek, útikönyvvel, fényképezőgéppel garázdálkodnak.. és hogy mekkora  amaffia mi sem tükrözi a legjobban, hogy a portugál rendőrségnek jattolnak napi 500 Eurokat... hm... ez nagyon gáz. Szerencsére nem futottunk össze velük..-

A Pena egyik teraszáról meg lehet csodálni a Mór-várat egy màsik hegy tetején. 

A Pena Palota után a Quinta da Regaleira-hoz mentünk.

Ide is jár busz a vasútállomásról: a 435-ös.
A bejáratnàl találtunk parkolót is.
A jegy 6 Euroba került, nyugdíjas jegy 4 Euro volt.
Már a jegypénztár épülete sejteti, hogy ez nem egy sima snassz palota lesz, hanem valami annál több ez. 

1900-körül épült kastélyt és a hozzá tartozó kertet António Augusto Carvalho Monteiro építette.

Itt is 2.5 órát töltöttünk el, a tömeg nem volt elviselhetetlen.
Kiélveztük az ittlétet.

Anyu nem akart lejönni a Rejtélyek-kútjába..mondtuk neki, hogy akkor fent találkozunk...
a több emelet kútba ereszkedés, végtelen, koromsötét labirintus, és azt sem tudom hol érek ki gondolat után azonnal a Barna elindult vissza érte :). Az életbe nem találjuk meg, pláne, hogy nem ott fogunk kijönni ahol bementünk...
Sose találtuk volna meg :). 

Hol meg a vízesés ömlött a nyakunkba, hol térdig sár :) hol pedig a cölöpökön a vízen átjutni..vagy nem :) aztán újra fel a vízeséshez :).  Bizony csúszós, nedves de sebaj, csak óvatosan. Hatalmas az öröm és az élmény részemről. :)

Ez a kert egy csoda, igazi szeánszos hangulattal, rituálés kerti remekművekkel, fantasztikus alkotásokkal, csobogókkal és tavacskákkal. 

Remek szobrokkal és egy csodaszép csipkeszerű kápolnával, ahol egy hölgy énekelt.

Maga a palota is egy csoda az intarziás plafonjaival, festményeivel, rafinált padlómegoldásaival, remek erkélyeivel, csalfa padlórészeivel.
A kerti egy botanikus kert.
Azt hiszem ennèl nagyobb élményünk itt nem lesz.
Ez a palota mindent vitt.
Boldog vagyok, hogy itt lehettem, itt lehettünk.