Kora reggel terveztünk indulni Guardalavacaròl...nem sikerült..Az autó felvètelèvel akadt egy kis gond....Havannában nekünk Geelyt mondtak, hogy ez lesz a bèrautó, erre egy kis Kia Picantot akartak adni. Mondtam ez nem kell, egyik bõrönd sem fèr a csomagtartójàba...szóval nem.
Mondták jöjjünk vissza kèsõbb..nincsen vonal...telefonvonal..
.szegèny faszi szenvedett, hogy ez van, ez itt Guardalavacara itt nincs annyi autó mint Havannàban...èn megmondtam engem ez nem èrdekel...2 napja át jöttünk szólni, érdeklődni....
2,5 óra múlva megkaptuk amit akartunk, egy Renault Thalia-t, igaz kicsit rozzant volt, de legalább nem kellett félteni, elvegyült a tömegben... körbefényképeztem, 40 képet biztosan csináltam a sérülésekről... a gumikat külön felírták...Igaz több depozitot kellett érte fizetni, de ha minden ok lesz a leadáskor, akkor visszakapjuk azt.
Aztán vissza mentünk a szàllodába reggelizni, majd elköszöntünk Yoaniatòl..
Majd a Lajos kikísèrt bennünket, Marcsit elõtte megkerestük a parton. Megkértem õket annak a halàsz csalàdnak vigyenek sütit amit itthonról hoztunk...a pezsgõt pedig igyàk meg ránk :)))
Elindultunk..fèl 12-kor. Nagy a forgalom, nagyon meleg van. ..
Mai tàv 270 km....autópàlya nincsen, csak valami nagyon rossz út ès ez fõ út....borzalom..tudtam, de itt lenni mègis más. Hatalmas kamionok száguldozva még a településeken is...
Teli tankkal vettük fel az autót-megjegyzem nem volt csurig tele..(de kifizetteték).200 km megtètelekor szintén tele tankoltuk az egyik lehetsèges benzinkútnàl...vagy zàrva van..vagy nincsen benzin...vagy olyan oktánszámú benzin nincsen ami nekünk kell-mást meg nem adnak bérautóba... 94-es benzin kell nekünk-ez a legmagasabb itt Kubában.
Első nap 270 km Guardalavaca-Camagüey
Holguinon keresztül, Las Tunason át jutottunk elős éjszakázásunk helyszínére Camagüey városkába.
It is volt előre szállásunk foglalva. Itthon nem nagy kunszt megtenni 270 km-t, de most itt utólag is úgy gondolom, hogy 1 nap alatt Guardalavaca-Trinidad táv nagyon húzós lett volna.
Ahogy beértünk a városba, elővettem a tabletemet és a maps.me alkalmazás offline módban kitúnően üzemelt. Még azt is megmutatta, hol van egy hotel, mi a neve, templomnak kell itt állni és 3 sínpáron kell átmenni. Úgyhogy csak ajánlani tudom és offline módban bármilyen kapcsolat nélkül nagyon pontos és informatív.
Megtaláltuk a szállodát... és a parkolás is letudva, mert a szálloda előtt volt hely és meg is lehetett állni. Amúgy tök jó itt Kubában minden útca egyirányú. Olyan nincsen, hogy 2 irányú. Ha több sáv is van, akkor az csak 1 irányba megy. Így szerintem sokkal könnyebb tájékozódni és ki tudod számítani, hol jöhetsz vissza :) Mi sokszor eltévedtünk :)
Ráadásul Camagüey szabálytalan, bonyolult utcahálózattal rendelkezik, ami a kalózok támadásaitól védte őket anno-ezért lett ilyen.
Minden kubai városhoz tartozik egy nemzeti hős, amiről az itt található tereket, épületeket nevezték el. Camagüey embere: Ignacio Agramonte, aki a kubai függetlenség harcosa volt.
A szállásunk pont a Museo Ignacio Agramonte szomszédságában áll.
Megérkeztünk a Puerto Principe Hotelba, amitől sokat nem vártam, de hogy parkolni lehetett-minden meg van neki bocsájtva. 2 perc alatt becsekkoltak bennünket és mondták, hogy a szoba az 5. emeleten van, de sajna a liftet szerelik... mindegy, minden csomagot felvittünk-mert a kocsiban soha nem hagyunk semmit. Meg gondoskodtunk róla, hogy lásáák, nem marad semmi a kocsiban éjjelre!
Közvetlen az erkélyünkről ki lehetett látni, éjjel is megnéztük a kocsit.
Az épület Islazul szálloda, eléggé le van pukkanva-érdekes a külső részekre költöttek, de a szobákra nem nagyon. Meleg víz volt, és ez is fontos. A szoba picit huzatos volt-mit huzatos-viharos :) a klímán is bejött a levegő, az ablakok csak fazsalusak, üveg nincsen benne...nem is tudom mi lehet itt hurrikánban ?
Délután 16 óra után pár perccel érkeztünk meg-tudtam, hogy sötétben nem lehetünk úton: amúgy Kubában 18 óra 15-20 körül már sötét van.
Felcuccoltunk, lepakoltunk és irány a város.
Na ez igazi Kuba. Itt nincsen máz-ez a való világ. Itt nincsen csili-vili szállodai világ.
Camagüey óvárosa hatalmas, nem is tudtuk ennyi idő alatt megnézni, csak pillanatképeket kaptunk róla.
Koloniás jellegű, nagyon nem felújítottak a házak. Az utcákon mindenféle mocsok: kilapított patkányok és társaik.
Mi pedig városnézés közben valami vacsorát kell találnunk. De itt halok meg, ha valami puccos éttrembe kell menni enni. Nem akarok.
Inkább eszek banánt.
Vettünk egy helyi nőtől banánt. Mivel csak CUC-unk volt, így sima pesot adott vissza. Ezt is akartuk. Egy csomó 1,5 kilo banán nem került 1 CUC-ba, mert vissza adott belőle...
Aztán annyi banánunk volt, hogy adtunk a helyi gyerekeknek, akik kint ültek a lakások ajtajában, ablakában:)
Mert ők itt úgy élnek társasági életet, hogy a lakás-szoba az utcáról nyílik -az már más tészta, hogy lehet van belső udvara-persze aki tehetős és szépen rendezett a környezete. De a többség nem ilyen.
Amúgy nagyon hamar ránk sötétedett. Megnéztük az óvárost-amit épp felújítanak-szép és rendezett.
De még mindig nem ettünk :)
Reggelre virradva az unokahúgom is megszületett, így nagynéni lettem január utolsó napjára :)
Itt net már nem volt, a telefon is csak hébe hóba, de még értesítést kaptam anyutól.
Reggel korán keltünk, az előző napból kiindulva induljunk korán, amint lehet.
Reggelizni lementünka földszintre-várni kellett. A szálloda tele volt munkásokkal és minden szoba foglalt volt és ők reggeliztek.
Sokat nem kellett várni. Reggelire kávét, teát és hot dog szerű szendvicset kaptunk-meglepően nem volt rossz. Sokat nem időztünk, kicsekkoltunk kb 1 mp alatt és a lift is működött, így bepaoltunka kocsiba és már indultunk is.
Ahogy már írtam minden kubai városnak egyirány utcái vannak. Ráadásul mivel egyirányú több külső körgyűrűvel is rendelkeznek, amiről marha egyszerű a becsatlakozás vagy a továbbhaladás és a tájékozósás is.
Mondták jöjjünk vissza kèsõbb..nincsen vonal...telefonvonal..
.szegèny faszi szenvedett, hogy ez van, ez itt Guardalavacara itt nincs annyi autó mint Havannàban...èn megmondtam engem ez nem èrdekel...2 napja át jöttünk szólni, érdeklődni....
2,5 óra múlva megkaptuk amit akartunk, egy Renault Thalia-t, igaz kicsit rozzant volt, de legalább nem kellett félteni, elvegyült a tömegben... körbefényképeztem, 40 képet biztosan csináltam a sérülésekről... a gumikat külön felírták...Igaz több depozitot kellett érte fizetni, de ha minden ok lesz a leadáskor, akkor visszakapjuk azt.
Aztán vissza mentünk a szàllodába reggelizni, majd elköszöntünk Yoaniatòl..
Elindultunk..fèl 12-kor. Nagy a forgalom, nagyon meleg van. ..
Mai tàv 270 km....autópàlya nincsen, csak valami nagyon rossz út ès ez fõ út....borzalom..tudtam, de itt lenni mègis más. Hatalmas kamionok száguldozva még a településeken is...
Teli tankkal vettük fel az autót-megjegyzem nem volt csurig tele..(de kifizetteték).200 km megtètelekor szintén tele tankoltuk az egyik lehetsèges benzinkútnàl...vagy zàrva van..vagy nincsen benzin...vagy olyan oktánszámú benzin nincsen ami nekünk kell-mást meg nem adnak bérautóba... 94-es benzin kell nekünk-ez a legmagasabb itt Kubában.
Első nap 270 km Guardalavaca-Camagüey
Holguinon keresztül, Las Tunason át jutottunk elős éjszakázásunk helyszínére Camagüey városkába.
It is volt előre szállásunk foglalva. Itthon nem nagy kunszt megtenni 270 km-t, de most itt utólag is úgy gondolom, hogy 1 nap alatt Guardalavaca-Trinidad táv nagyon húzós lett volna.
 |
| út melletti gyümölcsös |
 |
| cukornád |
Ahogy beértünk a városba, elővettem a tabletemet és a maps.me alkalmazás offline módban kitúnően üzemelt. Még azt is megmutatta, hol van egy hotel, mi a neve, templomnak kell itt állni és 3 sínpáron kell átmenni. Úgyhogy csak ajánlani tudom és offline módban bármilyen kapcsolat nélkül nagyon pontos és informatív.
Megtaláltuk a szállodát... és a parkolás is letudva, mert a szálloda előtt volt hely és meg is lehetett állni. Amúgy tök jó itt Kubában minden útca egyirányú. Olyan nincsen, hogy 2 irányú. Ha több sáv is van, akkor az csak 1 irányba megy. Így szerintem sokkal könnyebb tájékozódni és ki tudod számítani, hol jöhetsz vissza :) Mi sokszor eltévedtünk :)
Ráadásul Camagüey szabálytalan, bonyolult utcahálózattal rendelkezik, ami a kalózok támadásaitól védte őket anno-ezért lett ilyen.
Minden kubai városhoz tartozik egy nemzeti hős, amiről az itt található tereket, épületeket nevezték el. Camagüey embere: Ignacio Agramonte, aki a kubai függetlenség harcosa volt.
A szállásunk pont a Museo Ignacio Agramonte szomszédságában áll.
 |
| Puerto Principe Hotel Camagüey |
Megérkeztünk a Puerto Principe Hotelba, amitől sokat nem vártam, de hogy parkolni lehetett-minden meg van neki bocsájtva. 2 perc alatt becsekkoltak bennünket és mondták, hogy a szoba az 5. emeleten van, de sajna a liftet szerelik... mindegy, minden csomagot felvittünk-mert a kocsiban soha nem hagyunk semmit. Meg gondoskodtunk róla, hogy lásáák, nem marad semmi a kocsiban éjjelre!
Közvetlen az erkélyünkről ki lehetett látni, éjjel is megnéztük a kocsit.
Az épület Islazul szálloda, eléggé le van pukkanva-érdekes a külső részekre költöttek, de a szobákra nem nagyon. Meleg víz volt, és ez is fontos. A szoba picit huzatos volt-mit huzatos-viharos :) a klímán is bejött a levegő, az ablakok csak fazsalusak, üveg nincsen benne...nem is tudom mi lehet itt hurrikánban ?
Délután 16 óra után pár perccel érkeztünk meg-tudtam, hogy sötétben nem lehetünk úton: amúgy Kubában 18 óra 15-20 körül már sötét van.
Felcuccoltunk, lepakoltunk és irány a város.
Na ez igazi Kuba. Itt nincsen máz-ez a való világ. Itt nincsen csili-vili szállodai világ.
Camagüey óvárosa hatalmas, nem is tudtuk ennyi idő alatt megnézni, csak pillanatképeket kaptunk róla.
 |
| kilátás az erkélyről |
Koloniás jellegű, nagyon nem felújítottak a házak. Az utcákon mindenféle mocsok: kilapított patkányok és társaik.
Mi pedig városnézés közben valami vacsorát kell találnunk. De itt halok meg, ha valami puccos éttrembe kell menni enni. Nem akarok.
Inkább eszek banánt.
Vettünk egy helyi nőtől banánt. Mivel csak CUC-unk volt, így sima pesot adott vissza. Ezt is akartuk. Egy csomó 1,5 kilo banán nem került 1 CUC-ba, mert vissza adott belőle...
Aztán annyi banánunk volt, hogy adtunk a helyi gyerekeknek, akik kint ültek a lakások ajtajában, ablakában:)
Mert ők itt úgy élnek társasági életet, hogy a lakás-szoba az utcáról nyílik -az már más tészta, hogy lehet van belső udvara-persze aki tehetős és szépen rendezett a környezete. De a többség nem ilyen.
Amúgy nagyon hamar ránk sötétedett. Megnéztük az óvárost-amit épp felújítanak-szép és rendezett.
De még mindig nem ettünk :)
 |
| a pékség ahol a legfinomabbat ettük :) |
Reggelre virradva az unokahúgom is megszületett, így nagynéni lettem január utolsó napjára :)
Itt net már nem volt, a telefon is csak hébe hóba, de még értesítést kaptam anyutól.
Reggel korán keltünk, az előző napból kiindulva induljunk korán, amint lehet.
Reggelizni lementünka földszintre-várni kellett. A szálloda tele volt munkásokkal és minden szoba foglalt volt és ők reggeliztek.
Sokat nem kellett várni. Reggelire kávét, teát és hot dog szerű szendvicset kaptunk-meglepően nem volt rossz. Sokat nem időztünk, kicsekkoltunk kb 1 mp alatt és a lift is működött, így bepaoltunka kocsiba és már indultunk is.
Ahogy már írtam minden kubai városnak egyirány utcái vannak. Ráadásul mivel egyirányú több külső körgyűrűvel is rendelkeznek, amiről marha egyszerű a becsatlakozás vagy a továbbhaladás és a tájékozósás is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése