Isztambul, az örök szerelem- 8/9. nap

Csodálatos Isztambul Üsküdarból (Ázsia) nézve

Sajnos elérkezett a nap, vége a nyaralásnak. Itt kell hagynunk a meleget, napocskát és elindulunk hazafelé: igaz, még nem haza, hanem Isztambulon keresztül majd.
nagyon korán 4.10-kor keltünk. Persze mindent összecsomagoltunk és a hajnali zuhany után lementünk a recepcióra. Még jó, hogy az egész komplexumon át kellett menni, elmenni a medence mellett és el tudtunk sóhajtozva búcsúzni:(
A transzfer 5-re jött értünk, pontosan.
Voltak folyamatos érkezők, így a kávégépet kb 4.45-kor bekapcsolták, így azt tudtunk inni.
A csomagokat bepakoltuk és irány Alanya, Gazipasha reptere, ami egy önálló település, falucska. A reptér a falu végén van, egy olyan úton kell megközelíteni, hogy ihaj:) Sokkal szebb, mint a mi Balaton Airportunk itt Sármelléken. Itt az út mellett fóliasátrak vannak.
Aztán az út végén van egy sorompó, egy bódé- a behajtó autóknak befelé jegyet kell venni, kifelé fizetni-és úgy jön a reptér balról.
Kiszállunk a sofőr vár. Mondta, hogy fizessük ki az utat. Mondtam és mutattam apapírt, hogy érkezéskor az egészet kifizettük, mert ugye a retúr ár akkor annyi ha...
Ő ezt nem hiszi... na ilyenkor tudok igazán mérges lenni, főleg hajnali 5.45-kor meg pláne :(
Felhívta a főnökét, átadta a telefont, az megörült nekem és mondta, hogy tudja, hogy kifizettük, minden ok. Borravalót akartunk adni neki, de így nem:( Utálom, ha le akarnak húzni.
Ennek ellenére  a transzfert ajánlom mindenkinek. Amikor jöttünk: 2óra 40 perces késéssel, írtam neki mélt, kb 1 perc múlva válaszolt, hogy tudja, semmi gond.
Szóval a szokásos tortúra után elindult a check-in. Ki is írták a PC227-es járatot, amit azzal kezdtek, hogy a PC 226-t törölték.
Odaadtam az előző este kalandosan kinyomtatott beszállókártyáinkat, de a nő visszaadta és kaptunk újat.
Nem szólt, egyszer csak ránéztem és az volt rajta, ja hogy az  indulás nem 7.40-kor, hanem 11.40-kor!!! Ezt közöltem a többiekkel is :(
Szemét dolog nagyon, mert akkor nem kelünk hajnalban, aludhattunk volna és normális esetben még reggelire is futotta volna:(
Szerintünk 3 járatot is összevontak:(
Majd megjelentek egy Turkish járat, majd egy SAS járat utasai és egyszerre ment a check-in. Tudtuk, hogy időpont szerint a Pegasus a középső, de utoljára fog érkezni és indulni is ....
Így is lett.
És a reptér egy zsebkendőnyi. Na de nincsen elég ülőhely 1 gép utasainak sem, nem 3-4 gép utasának. Az indulások: 11.30, 11.40, 12.20-ra voltak kiírva.
Aztán a kapuhoz bemenni sem lehet, csak ha boarding van, nincsen hová menni.
Így a 3 gép utasai egyszerre indultak átvilágításra és boardingra... szalagok között, törökök, és akik kétségbe estek, hogy lekésik a gépet... a török utasok ordítottak-szokás szerint- és fegyveres biztonságiak jöttek, hogy fenntartsák a rendet. A Turkish utasait soron kívűl engedték egészen addig, míg a PGS utasai ordítani nem kezdtek. Akkor már nem merték:)
És láss csodát hajnali 5.40 óta  a reptéren voltunk és még mi futottunk a gépre szó szerint. A kapu előtt egy nő tépkedte  a beszállókártyákat és mutatta, hogy nagyon gyorsan fussunk a gépre... féluton egy faszi ordibált, Oslo -Isztambul??? Mondtuk Isztambul és eszünkben sincsen Osloba menni, szóval mi tudjuk a sárga farkú PGS a mi gépünk, meg a SAS-ra is rá van írva, csak a vak nem látja...
Ja azt még meg sem említettem, hogy a 2 órán túli késésnél kaptunk egy csomag kekszet és egy dobozos kólát. De mi mást is kaptunk volna, a faluvégi reptér KANTIN nevű büféjében? Láttam a büfés kétségbeesett arcát, hogy úr isten, hogy fogok én 160 embert egyszerre kiszolgálni? Amúgy meg üres volt a  pultja, ha venni szerettünk volna valamit, az sem ment volna :( Na erről ennyit.
Végre a gépen:)
Felszálltunk, igaz nem 11.40.kor, hanem 12.05-kor, de végre repülünk.
Szép volt atáj, láttunk tavakat, hegyeket:) Sokáig a tengerpartnál ment, majd kb antalya magasságában kanyarodott befelé a szárazföld felé.
Kb 1óra múlva leszálltunk problémamentesen SAW reptéren. A csomagokra kb 1 órát vártunk:(
Szóval ja, ez  anap elvszett, hála neked PGS:( A biztosító is csak 6 órán túli késés esetén fizetett volna, de nem is a pénz, hanem valakinek ez a 4 óra maga a világ, ahogy nekünk is.
Volt aki ment Európába, átszálló lett volna Isztambulban, de nem tudott tovább menni, lekéste a gépét :( Szóval 1 napot minimum rá kell hagyni erre, nem szabad azonnal továbbutazni, mert ilyen bármikor megeshet és a nagy gépet lekésni hazafelé eléggé gánya dolog, főleg, ha az egy másik fapados :(
Így az egész napunk elveszett, nem csak a 4 óránk+a  többi:(

Szóval a csomagokra rettenet sokat vártunk, azt hittem, hogy nem jönnek, mivel mi voltunk becsekkoláskor az elsők.
Kimentünk és megkerestük a Havatas buszt a reptér előtt. Beszórtuk a csomagokat a busz aljába, majd felszálltunk. Eléggé sokára indult ez is-vagy már nekem volt tele tököm az idővel?
Aztán jött a jegyszedő: 9 líra  ajegy. Drágult: tavaly még csak 8 líra volt.
Azt hittem, hogy soha nem jutunk el a kikötőbe Kadiköyig.
5 balesetet láttunk, de szerintünk volt csak koccanás, ezek eléggé látványosak voltak:( Állt a sor 5 sávban egy irányban, egy borzalom.
Egyébként amikor a Wizz gép érkezik ez a legnagyobb csúcsforgalom, mi pedig ugye késtünk és ezért ez jutott.

mint Bangkok: hatalmas toronyházak, luxus erkélyes hatalmas lakások... épülnek... ez itt Ázsia

Aztán leszálltunk a  buszról, összeszedtük a csomagokat, akkor mentem az Istanbulkartot feltölteni az újságoshoz, a tesóm meg venni egyet:( Venni tudott, de én feltölteni nem :(
Onnan kb 250 m-re felállítottak egy kis fehér bódét, ami be van rácsozva és tömegek állnak sorba: Ő tölti a kártyát...
Na ennek örülök megint...
Fela  hajóra, és huzogatom le a kártyát: 2,15 a jegy-ez is drágult tavalyhoz képest és egy darab kedvezményt sem adott a 2. jegyre sem.
Végre a hajón úton Európa felé. Olyan szél volt, hogy a könnyeim folytak. Inkább bementünk a zárt részre és ittunk egy almateát. Ez is olyan jó itt: 1 líra:)

ennyi csomaggal senki ne induljon befelé így, mint mi:(

Leszálltunk a hajóról és átmentünk ekkora 5 csomaggal az aluljárón... Azon a   bizonyoson: lépcsők feleé, tömegnyomor, árusok és felfelé is kell cipekedni. Na én itt kiakadtam:( Számítottam rá, de azt is tudtam, hogy túl sok a  cucc.
Aztán az Új Mecset előtt úgy döntöttünk, hogy nem szállunk villamosra, mert1. túl macera, 2. úgysem férünk fel rá 3. kb 980 m-re van a gps szerint a szállás...
Úgyhogy elindultunk a macskaköves utcákon 5 db gurulós nagy bőrönddel és 3 gurulós kisebbel + a kézitáskák. Szóval senki ne vállalkozzon rá, ja és még egy kismama is volt velünk....
Na kb 40 perc alatt oda is értünk, ugye a Barna sem hozta a formáját, mert műtve van az újja és nem bírja  a terhelést...
Odaértünk végre :)
A Hotel Ersu a Sirkeci városrészhez tartozik, nagyon közel pár lépésre a T1 villamos vonalától. A szálloda lobbyja szép, lift van, működik:)
A szoba viszont egy tragédia. A 3 ágyas nagyon, a 2 ágyas egy fokkal jobb, de az is.
Én senkinek nem ajánlom, hacsak tényleg gyorsan kell egy szállás. A dolgozók kedvesek, segítőkészek,  areggeli jó, szép az étkező része, de nem csak a pénzt kellene kivenni az épületből, hanem ráfordítani is illik, hogy ne legyenek ilyen vélemyének. A fürdőszobába embert nem engedtem volna be. Ide nem teszem fel ezeket a "szép" képeket, nem rontom el a blogom hangulatát.
Ha valaki kéri szívesen küldök belőle :(

Sirkeci

5 líra 3 dl frissen facsar gránátalmalé-csak ne volna olyan fanyar...

ez már Sultanahmet:)

nem kellett altatódalt hallgatnunk hogy elaludjuk a szállodában.

2014. október 1. szerda

Másnap reggeli után szintén nyakunkba vettük a várost.

reggeli a hotelban

Elindultunk a Marmaray-t megkeresni, onnan Üsküdar volt tervben.

Sirkeciből 3 meredek és nagyon gyors mozgólépcső + több 100 m gyaloglás vezet le  a tenger alá...

Izniki csempékkel kirakva, külön ide gyártva

Istanbulkarttal mentünk, na itt adott a 2. belépőre kedvezményt, aztán utána sem.

Kiz Kulesi

Végigsétáltunk a mólón, egészen a Kiz Kulesiig.
Majd visszafelé ettünk egy 1 lírás jégkrémet. Nagyon szépen sütött a Nap, egész meleg lett.

 

Minan Sinar Mecset, Üsküdar

Átmentünk a helyi fedett piacon, majd a téren megpihentünk. Vettünk egy friss ropogós simit-et és leültünk a padra. Olyan jól simogatott a Nap.
Itt nem nagyon vannak turisták, de egy pár épp volt, a szomszéd padon.

Cemberlitas

Üsküdarból visszafelé lényegesen jobb ahelyzet, nincsen annyi mozgólépcső, mint Sirkeciben. Visszamentünk a  hotelbe, lepakoltuk az addig ránk rakódott felesleges cuccot, majd elindultunk a nagy Bazár felé. Itt egy étteremben ettünk török mezét. Jól is laktunk vele:)

A bazár mögötti bazár, Többnyire helyiek és olcsóbb mint a bazár.

Az igazi habos ayran :)

mire észrevettük, addig bazároztunk, míg a nagy bazárból lebazároztunk a Rüstem Pasa Dzsámihoz, Eminönübe.

Fűszerbazár

Imádom az aszalt gyümölcsöket: eper, mangó, kivi

Eminönüben villamosra szálltunk és felmentünk Sultanahmetig.

ők térképet osztogattak, mi is kaptunk. Rendőrautó.

Kék Mecset

Körbejártuk a mecseteket. Majd kerestünk egy üres padot és 2 órát ücsörögtünk itt. Megint. Itt nagyon jó lenni. Olyan nyugalom árad annak ellenéra, hogy emberek ezrei fordulnak meg itt minden nap.
Szeretem. Nagyon.

Innen megint visszasétáltunk a szállodába mikor kicsit lement a Nap és felvettem melegebb cipőt, ruhát.

lesátáltunk Laleliig. ettünk az utcán dönert 3 líra volt, ami nem nagy adag, nekem pont elég, ittunk ayrant, úgy igazi olyan csapoltat:) Ilyen kis asztalokkal és székekkel vannak kirakva az étkezők, szemben menő márkás üzletek. Imádom az egészet.