2013. január 20.
Végre eljött az utazás napja.
Jó idő lett, már olyan értelemben, hogy semmi nem
akadályozhatott bennünket a reptérre való eljutásban-értem alatt a Nk-Bud távot
is. Korán felértünk, a tesóméknál volt még lehetőségünk egy akkor készült
pizzát enni-utoljára hazaitJ
A reptérre késve érkeztünk, mert vasárnaphoz lévén
viszonylag nagy volt a forgalom.
DE sebaj, mert be voltunk csekkolva-állítólag-és a reptére a Qatar légitársaság csekk-in
pultja előtt talán összesen ha 5 ember állt.
A csekk-in pultos hölgy nagyon kedves volt, mindjárt
közölte, hogy az on-line csekk-in papírjaim nem kellenek, sem a beszálló kártyák, mivel ezeket az ő
leolvasójuk nem tudja olvasni:))
Akkor kérdeztem: Minek kell on-line becsekkolni? Legalább választottam helyet.
Bár azt sem kellett volna, mert nem voltak sokan a gépen, mi is csak 2-en
ültünk, kényelmesen a 3 helyen.
A második meglepetés akkor ért, amikor a csekk-in-es hölgy megkérdezte: hogy Srí Lankán vesszük-e fel a vízumunkat? Mondtam, már neten megvettük. Erre az volt válasza, miután odaadtam a papírokat, hogy ő a gépben ilyen számon nem találja. Én közöltem, hogy igen is megvettem és 20 USD-t fizettem érte. Na mindegy majd lesz valahogy.
A gépünk Zágrábból jött, 15.20-kor lazán
landolt Ferihegyen, és mi nagyon pontosan 16.25-kor el is indultunk Bud-ról.
A kézipotyókra is tettek címkét-sárgát-ennek később lesz
jelentősége!
Egy nagyon kellemes és rövid: 5 ó 10 perces utunk volt
Doháig. A kiszolgálással meg voltunk elégedve.
3 féle menüből lehetett
választani és kis üveg vörösbort ittam meg kólát. A párom, meg eg yohár
whiskey-t, hogy el tudjon aludni, én nem nagyon tudtam, ráadásul olyan melegem
lett, hogy egy szál trikóban ültem végig az utat.
Dohába is pontosan érkeztünk, maradt kb. 1 óránk az
átszállásra, a gépből sokára lehetett kiszállni.
A sárga csomagcímkének- és sárga itt jött jelentősége -akinek
kék csomagcímkéje volt annak buszról az első megállónál kellett leszállnia, akinek
sárga az transzfer utas volt Dohában, ahogy mi is, így a 2. leszállóhely az
övék, mint a miénk.
A dohai gép leszállása után 30 perccel a Doha-Colombo
járaton ültünk, mindenféle ellenőrzés és átvilágítás , illetve egy viszonylag
hosszú buszút után. A gép k.b 10 perccel később indult a kiírthoz képest, de mégis 10 perccel 8
óra előtt landoltunk Colombóban.
Colombóban hamar kikecmeregtünk és csápon jöttünk ki a gépből. Kitöltöttünk egy papírt, majd elsétáltunk az Immigration pulthoz, ahol az egyenruhás úr rá sem nézett a vízumra, hanem csak a gépbe az útlevelünk számát írta be, majd megkaptuk a pecsétet és a bélyeget-újfajta vonalkóddal:)
Majd mentünk a csomagjainkért, amik megjöttek-hála a RAPID TRANSFER feliratú címkéknek, amit még Budapesten tettek rá.
Majd a kijöveteli csarnokban váltottunk pénzt, és kerestünk még ATM-et és a szemünkkel kerestük a valakit, akinek a kezében egy táblának kellett lenni: rajta a nevemmel. Nagyon gyorsan meg is találtuk:)
Ő Viktor a mi sofőrünk, aki velünk lesz 3 napig, hurcol minket stb.
Háromnegyed 9-kor már a kis buszban ültünk és Sigiriya felé tartottunk.
 | |
| Felirat hozzáadása |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése