Thaiföld-Kambodzsa-Phuket-Bangkok-Ayutthaya 17 nap kalandozás 2011. januárjában

Megérkeztünk Bangkokba...

tovább Kambodzsába....

még Thaiföldön

Ez  már Kambodzsa

Kingdom of Kambodzsa-a határ kicsit odébb van....

2011. január közepén újból Thaiföldre utaztunk, csak most nem ketten, hanem 4 fővel:  a testvérem és a barátnőm is útitársunk lett.
Hétfői nap indult a gép reggel 8. 40-kor: Aerosvít légitársaságra vettünk jegyet; meg kell mondanom, hogy a 3 évvel ezelőttihez képest sokat fejlődtek és jó irányba, bár utastársaink viselkedése hagyott némi kívánnivalót maga után:o(
Kijevig mentünk Budapestről, majd Kijevről Bangkokba.

BKK-ban  várnak majd bennünket és irány  a thai-kambo határ, majd onnan: Siem Reap (Kambodzsa)  szerintem ez is külön élmény lesz...átkelni a határokon, óriási csomagokkal...

Progi a következő:
3 és fél nap Siem Reap után vissza Bangkok, majd le repcsivel Phuketre és vissza 10 nap után 2 nap BKK.
Ez volt az előre megtervezett programunk, amit tartottunk is végig. Tudtuk tartani, mert a taxisok is előre le voltak foglalva, a repcsik nem késtek...

Átmegyünk Thaiföldről Kambodzsába

A sofőrünk már várt bennünket a bangkoki reptéren, sok órás utazás után, szerencsénkre csak 1 óra 15 percet kellett várni a belépésre a reptéren; az út ára a thai-kambo határig 3000 THB/4 fő oda és 3000 THB volt / 4 főre vissza. Mindig mindenhol ő várt ránk előbb. Visszafelé felajánlotta, hogy nézzünk körül a piacon nyugodtan, megvár bennünket-köszönet érte.

Már a thai határ után, de még Kambodzsa előtt. mögöttem Thaiföld

Előre lefoglalt (előleg fizetve a Thaicentrumosoknál  www.thaicentrum.hu ), lebeszélt sofőr várt bennünket, bepakoltuk a csomagokat és irány a thai-kambo határ.
Nagyon korrektül vezetett, Mr Khun személyében egy határozott sofőrt ismertünk meg, az utat odafelé 3,5 óra alatt visszafelé pedig nem egészen 3 óra alatt tette meg: BKK reptér- Aranyaprathet között.
Kambodzsa e-visa
Dupla vízumot kellett Thaiföldre még itthon igényelnünk, mivel  a BKK-i reptéren beléptünk, pár óra múlva meg elhagyjuk Aranyaprathetnél az országot... 3 nap múlva meg jövünk újból vissza...ha repcsivel érkezel, akkor 30 napig érvényes a vízum, ha szárazföldön, akkor csak 15 napig jó.
A belépéshez szükséges papírokat még a reptéren begyűjtöttem, 2 x 4 fő részére, oda vissza állapotban...

Ez még Thaiföldön van

Egy röpke sorban állás (kb 15 perc) és vízumügyintézés + pecsétek után, egyesével beléphettünk Kambodzsába.
A sofőrünk,  akit előre foglaltunk már várt bennünket, a kambodzsai határ után.
Jött egy nagyobb busz, felcuccoltunk rá és elvitt bennünket egy buszpályaudvarra?? Nem tudom, itt 2,5 USD-t kellett fizetnem fejenként, összesen 10 USD-t mivel 4-en voltunk. Visszafelé nem kellett ezt az összeget fizetni.
Majd becuccoltunk a mi kisbuszunkba és meg sem álltunk Siem Reap városáig, ahol is az elkövetkezendő 3,5 napunkat fogjuk tölteni - illetve nagyon sok szép dolgot fogunk látni, az út egyébként 2,5 órát tartott.
Szállásunk Siem Reap városában : a  City River Hotel volt, http://www.cityriverhotel-siemreap.com/index.htm?lbl=ggl-en&gclid=CPf6iKvi8bsCFchY3gode0QAaw
ami minden igényt kielégített, különösen a tetőn lévő úszómedencéjével. Ára 55 USD /éj volt reggelivel, ami nem pénz érte.

City River Hotel: Siem Reap

Egyik szoba

Másik szoba

Szálloda étterme

Még a határon...

Szállodánkkal szemben a folyóparton

Siem Reap

A tavon..

Gyors lecuccolás és zuhany után a sofőrünk felajánlotta, hogy elvisz bennünket ebben a 3 napban ahová mi szeretnénk-természetesen nem ingyen, 35 USD /nap árért. Mi belementünk, mivel minden költség oszlott  4 főre, időnk nem sok volt és kéznél volt a lehetőség , hát éltünk vele. Lehetne ezen vitatkozni, hogy sok vagy kevés, mindenesetre kényelmes volt-a lényeg, hogy nekünk megérte!

Mivel az időnk nagyon szűkre volt szabva, bele is egyeztünk, természetesen nem ingyen, hogy legyen a fuvarosunk. 4 főre 3 napra 90 + 35 usd kért (imádtuk! Így volt jó: neki lett fuvarja, nekünk meg sofőrünk:)--az utolsó napon a Kulen-hegynél jártunk az extra díjas, messzebb van, kb 2,5 óra volt az út, borzalmas utakon.

Mögöttem az úszófalu

Katolikus templom az úszófaluban

Kosárlabda-pálya

Első utunk a Tonle Sap-hez vezetett, ami egy hatalmas tó- leér egészen Phnom Phen-ig. Mi csak az úszófaluig mentünk, csak mi voltunk a csónakunkban, de a tavon halásztak és mások is kirándultak.
A jegy külön ide 20 USD volt, ezt külön nekünk kellett megvenni.Szerintem külföldinek sokkal borsosabb áron adják a jegyet...:(

csónakázás  a Tonle Sap-on

A tavon mindenféle árusok közlekednek, akik ezt azt árulnak, pl: üdítőt, sört stb. Ez a kislány is az apukájával így tett:

Kis rutinos italárus

Több mint fél órai "becsónakázás után kiszálltunk egy sziget-hajón, ahol voltak aligátorok is. A víznek borzalmas sáros színe van, nem szerettem volna beleesni.
A csónakunk jó gyorsan ment, reméltük, hogy nem fogunk felborulni.

Megnéztük az úszófalut, ez a kék éppen a focipálya, de láttunk templomot és iskolát is.
Tartanak a házaknál aligátorokat, amiket a turistáknak szívesen meg is mutatnak.

Jó 3 órát töltöttünk el utazással együtt, mire kezdett lemenni a nap, egyre hűvösebb lett. Sofőrünk kitett bennünket az Old Marketnél, ahová mi elindultunk vacsorázni.

Old Market negyed Siem Reap

Leprás király terasza

Elefánt terasz

Itt lejöttünk  a lépcsőn és sikerült vennünk nagyon szép könyvet Angkorról mindössze 4 USD-ért.
Innen utunk Tha Prom-hoz vezetett, amit benőttek a fák...
Fantasztikus ez az egész... leírhatatlan.

Ez a kapu, az "igazi" beljebb van..

Angkor Wat fenséges temploma

Sajnos a belső rész restaurálják és zöld hálóval vannak bevonva, de gondolom így őrzik meg az utókor számára!

Itt medence lehetett...

Henri Mouhot, aki 1860-ban a dzsungel közepén felfedezte Angkor romjait, aligha gondolta, milyen kincset ad a világnak (ma a világörökség része). Angkor meghatározó vallása a hinduizmus és a buddhizmus volt, falai között könyvtárak, templomok és szentélyek működtek. A helyi műemlékrendőrség mindent a védelme alatt tart, hiszen a romoknak csak közel a tíz százaléka került a felszínre. Korábban a különböző vallási irányzatok uralkodói szorgalmasan elpusztíttatták a templomokból a másik vallási irányzat ábrázolásait, így a buddhizmus sokszor vált áldozatává a sívaista uralkodók dühének.

Angkort látni hatalma s nagy élmény volt, bár a nap végére nagyon elfáradtunk: kiszívott bennünket a meleg és a por és az információk sokasága....

Hatalmas

Nagyon elfáradtunk, alig vártuk, hogy visszatérve a szálloda medencéjében csobbanjunk.

A szállodánk tetején: Siem Reap: nagyon jó idő volt még este is!

Este megint irány az Old Market negyed és vacsi az utcán is és étteremben is.

Vacsi

Másnap reggel szintén korán keltünk -indultunk a 20 USD -os belépőnket megvenni és irány  a Phnom Kulem és Kbeal Spean: 1000 Linga folyója.
Villámlátogatáson Pre Rup-nál:

Pre Rup

Az út több mint 2,5 órán keresztül tartott, nagyon messze mentünk, illetve nagyon rossz úton. A vesém, a hátam és a fejem teljesen szétrázódott mire odaértünk. Ráadásul 2 sofőrrel...
Első látnivalónk Kbal Spean (42 km-re Siem Reaptól, de földúton...) : 1000 linga folyója lett. A lingák a folyómederben kifaragott szobrok, ábrázolások.
Itt a kis folyómeder van kidolgozva, kifaragva.

Úttalan utakon 42 km-t

Csodaszép folyómeder

1000 linga folyója

 Kbal Spean után egy nagy, fekvő Buddhát néztünk meg, amit két helyi kislány mutatott meg nekünk és amíg felmásztunk mezítláb a magasba, addig a cipőnkre is vigyáztak! Természetesen ezért fizetséget kaptak tőlünk .

Ez vezet fel az "égbe" a Buddhához

Majd innen el a vízeséséhez, itt  nagyon sok helyi tartózkodott itt, állítólag szívesen járnak ide nyaralni, kirándulni.
A vízesés nagyon szép, hát még ami alatta van. Az út a rossz lépcsőn lefelé sem volt jó, hát felfelé-kegyetlen:
abban a párás, meleg-időben: borzalom!

kisbuszunk

Fürdeni lehet, de nagyon hideg!

Délután a kisbuszban a visszaúton mindegyikünk elaludt, és arra ébredtünk, hogy a szállodánknál megáll a sofőr.

Gyors lefürdés, átöltözés után irány  a medence és a napágyak.

Ez is Siem Reap

Gyors vacsora és utolsó shopping illetve séta után visszamentünk a szállodába, összepakoltunk, mert reggel 6.30-kor beszéltem meg a sofőrrel, hogy visszavisz bennünket a kambo-thai határra.
Reggeli 6 órától volt, így tudtunk reggelizni is.
A visszaút nagyon gyors volt, csak 2 órába tellett és a határon voltunk! Természetesen ha nem szólunk, a sofőr a légkondival agyon fagyasztott volna bennünket.

Kambodzsai-thai határ: 
A határ az egy külön kirándulás-ott átkelni is külön élmény, mi is vártunk, nézelődtünk, fényképeztünk.... nagy élmény volt mindegyikünknek!
A másik oldalon nem ment gyorsan a vízum ellenőrzése de a 25 percbe belefértünk. A thai sofőrünk már várt bennünket.
Majd irány a bangkoki reptér 3 óra alatt ő is megtette az utat! 16.55-kor indult a járatunk Phuket szigetére, de a bangkoki reptéren jól el lehet tölteni az időt!

Bamboo Beach House

A gép indulása természetesen késett, majdnem este 8-ra értünk a szállodába, a reptéren előre foglalt/fizetettt Phuket shuttle kisbusz várt bennünket és nagyon gyorsan a szállodánkba szállított.
A szállodánk egy kis hotel a Bamboo Beach Hotel lett Kalim Bay-nél, Patong szélén.
Gyors becsekkolás és fizetés után, átöltözés-fürdés után irány  a vacsora. Tuk-tuk-ost kerestünk, akik csak 200 THB összegért akartak bennünket elvinni-ez is lett.
Vacsora után már nem láttuk olyan borúsan a jövőt, de nagyon el voltunk fáradva, így hazavitettük magunkat és hulla fáradtan estünk az ágyba.
Miután ettünk, már nem láttuk olyan borúsan a világot, természetesen nagyon el voltunk fáradva-megbeszéltük, hogy nem kérjük a családi szobát-természetesen nem ezt foglaltam- hanem szólunk, hogy szeretnénk másik szobát.
Nem tudtak adni, teljesen tele voltak, de megígérték, hogy 3 nap múlva lesz-és másnap kapunk is.

Másnap reggel reggeli után, ami svédasztalos volt- kértem a recepción, hogy autót szeretnénk bérelni. A recepciós felhívott valakit, és átadta a telefont. Egy kis Honda Jazz-t kértem, automata váltóval 1500 THB-ra mondta, de sikerült lealkudnom 1285-re, 9000 THB-t fizettünk szombattól szombatig tartó időszakara. Az autó szinte új volt, 55000 km-el, teljesen meg voltunk vele elégedve.
4 főnek ez volt kényelmes és biztonságos.

Na akkor már semmi akadálya nem volt, hogy megmutassuk a szigetet a társainknak, akik először jártak itt.
Második gondunk pedig az volt, hogy lementünk Kata-ra és befizettünk 2 kirándulásra: egyik Phi Phi speedboattal, a másik James  Bond túra.
1200 THB volt a kirándulások darabja / fő, de annyit is ér!
A tavalyi évhez képest borzalmas sokan voltak és tolongás mindenhol.

Ezek elrendezése után irány  a kedvenc strandunk: Kata Noi.

Itt 200 THB / 2 napágy + napernyő, Kata Noi Beach

Végre csobbanhattunk a kristálytiszta, meleg vízben!

Délután visszaautóztunk a szállodába és pihentünk a medencénél is, majd elindultunk vacsizni.
Az előző napi vacsorától a fúk rosszul lettek... Volt aki hányt, volt akinek hasmenés is lett, de láza volt mindegyiknaek... Le kellet autóznom Katara, hogy a túrákat átrakassa 1 nappal későbbre, mert ilyen állapotban ezek nem tudnak eljönni sehová sem:(
Sikerült, megértették, hogy mi  abaj és mit szeretnék, átrakták az időpontunkat 1 nappal későbbre.

Másnap korán keltünk, jöttek értünk 7.40-re és indultunk egyik kirándulásra: Phi Phi Ley és Phi phi Don szigeteket megnézni.

Speedboattal megyünk Phi Phi-re

Pontosan jött értünk kora reggel a transzfer, mi voltunk az elsők, akik a buszba szálltak, mivel a kisbusz 9 személyes, így nem gondoltam, hogy többen lennénk ennél egyszerre, folyamatosan szedtünk össze további embereket, akik velünk jöttek kirándulni.
A kikötőbe érve újra marha sokan voltak, mindenki kapott egy matricát és amikor bemondták, hogy melyik hajó indul, akkor megnéztük a mi számunkat: 29-es hajó, 3-as autó.Nem is kellett sokat várnunk, talán 15 perc múlva indultunk.
Azt már előre tudtam, hogy sem nagyon előre, sem nagyon hátra nem jó ülni ezekbe  a speedboat-okban. Ráadásul nem volt nyugodt a tenger, eléggé visszaütött a csónak!

Indulunk Phi phi-re speedboattal

Elhagyjuk Phuket szigetét

Phi phi Ley: Ma Ya Bay- The Beach

Egy óra utazás után értünk Phi Phi Ley szigetére, más néven Ma Ya Bay-be. Itt forgatták A part című filmet Leonardo DiCaprio főszereplésével, sajnos ettől nagyon népszerű lett,rettenetes sok ember van itt,  parton  a népsűrűség rekordokat dönget.

Borzalom, Élvezhetetlen, fürdeni nem lehet, a kikötött hajók miatt szinte meg sem lehet közelíteni a vizet. Kiábrándító. Ráadásul rohanás az egész 45 percünk volt mindenre!
Sajnos  a látványt kell megfizetni, de nem élvezheted ki!

Következő megállónk egy sznoris hely volt, millió halacskával. Én csak fürödtem, de amerre nyúltam, mindig hozzáértem egyhez:o(

Majd következett Monkey-beach-ez pedig olyan kicsike, hogy kikötni nem lehet, csak megnézni a majmokat akik már várják a turistahajókat .

Phi Phi Don

Monkey-beach után a következő megálló Phi Phi Don volt. Itt költöttük el ebédünket, majd még volt szabadidőnkben sétáltunk a parton.
Ez is egy év alatt hatalmasat fejlődött.
Ez nagy Phi Phi lakott, illetve vannak szállodák, éttermek stb. Megláttunk kiakasztva egy magyar zászlót és megkérdeztük, hogy ki a magyar? Egy búvárközpontban volt, aminek a tulaja magyar-épp kint voltak merülésen.

Phi Phi Don

Phi Phi Don után következő megállónk Khai Island lett, ahol majdnem 2 óra szabadidőt kaptunk. Ráadásképpen kaptunk folyamatosan friss dinnyét és ananászt is!
Az üditő és  a víz szintén benne volt az árban,, bármikor kérhettünk a hajón is.

Khai Island

Itt szerencsére nem volt tömeg, a víz nem volt nyugodt. Estére be is bizonyosodott: Megjött az eső, leszakadt az ég!

Innen 16 óra előtt indultunk haza, talán 10 perc múlva ismét Phuket szigetén voltunk. Majd újra  abuszba és kb 40 perc után visszavittek bennünket a szállodába.
Míg a vacsorához készülődtünk leszakadt az ég.
Igazi trópusi eső. Meleg és rövid. Amikor esett azt hittem soha nem fog megállni, de kb 10 perc után kisütött a  nap. A levegő páratartalma elérte az elviselhetetlen kategóriát. Kimentünk az utcára és ahogy sétáltunk, a hajam , ruhám csurom vizes lett!

Jaj el is felejtettem, közben kaptunk másik szobát. Az első duplát megtartottuk, és kaptunk még egyet az egyik emeleten.

A következő napok pihenéssel teltek, a tesóm elrontotta  a gyomrát, egyik nap teljes pihenésben volt, el sem tudta hagyni a szobát, ráadásul belázasodott. Még jó hogy vittünk megfelelő gyógyszereket és ezzel 1-2 nap alatt helyre lehetett hozni.Autóval jártunk a Big Budhánál is. Már előbbre tart az építése mint tavaly, de még mindig nincsen kész!

Big Buddha-Phuket

Csodaszép kilátás!

A kilátás csodaszép odafentről, útközben lefelé pedig megálltunk elefántolni is, ami 700 THB-ba került fejenként!

Elefántéknál várunk a sorunkra

 Mondanom sem kell estére megint leszakadt az ég, így ott maradtunk vacsorára a szálloda éttermében!

Trópusi eső-esténként, de nem minden nap!

Vacsi a szálloda éttermében.

Második előre lefixált kirándulásunk-mint korábban már említettem a James Bond túra volt. Igazából a Phang Nga öböl mészkőképződményeit nézzük meg, meglátogatunk egy muszlim falut és fürdünk egy festői strandon.

Másnap reggel szintén korán jött értünk a kisbusz, most mi voltunk az utolsók akiket felszedett. Kb 40 percig kocsikáztunk Panwa Bay kikötőjébe, ahonnan ez a kirándulás indult. A hajó szintén dugig tele, borzalom, alig volt helyünk leülni.

Phang Nga

Az út kb 25 percig tartott, mire felbukkantak a mészkősziklák a távolban.Mindjárt az első megállónk egy hajón volt, ahol 2-esével és szállodafüggően kajakba szálltunk + volt egy kísérőnk, aki evezett.
Kb 300 m-t eveztünk, mire kitett bennünket a parton. Itt dagály volt és be kellett /lehetett menni egy barlangba, a vége felé már 90 fokban hajolva-és kiértünk egy mangroove mocsárszerűségbe. Most apály lehetett, gondolom dagálykor 1,5 m-el magasabb a víz ez a hely olyankor meg sem közelíthető. Nem mondom a tudatomnak borzalmas élmény volt a sötétben , mezítláb átgázolni az iszapon-meg sem mertem nézni mik lehetnek e lábamon:o) A Balatonba nem megyek bele ahol hinaras  a víz, meg kicsit iszapos, itt meg  szó nélkül átgyalogolok akár csukott szemmel ki tudja, hogy min....

Itt a mangroove mocsárban borzalmas magas volt  a páratartalom, nagyon nem volt levegő. Persze magas sziklák vettek körül bennünket, eléggé undorító volta  talaj. Mindenki mezítláb volt, gondoltam nagy bajunk nem lehet:o)
Még jó hogy  a tesómnál a vadi új iPhonja volt, amin volt zseblámpa funkció:o)

Gondolom addig amíg a kezem ér dagálykor addig ér  a víz...

Ezután volt az ebéd, több mint 2 speedbaot emberei itt tolongtak, hát mit mondjak: kiábrándító volt a tömeg:o(
Innen a Hong Island felé vettük az irányt, csak megnéztük a hajóról és irány  a James Bond-ról elhíresült sziklaszirt.

Hong Island

 Következő megállónk James Bond-ról elhíresült szikla lett!
Itt kikötött a hajó, kiszálltunk és kaptunk 50 percet a parton, ami persze sok mindenre nem elég:o(

Borzalams sok túrista volt megint  a parton, tavaly nem volt ennyi:o( Nagyon rossz, hogy van mihez hasonlítanom. A cunami után szerintem nem mertek jönni, de most megint felkapták Thaiföldet, az árak is ezt mutatják, sajnos.

James Bond másodszor

Ko Panyee-muszlim település

James Bond után egy muszlim település következett: Ko Panyee Island, ez egy kicsinyke muszlim település.
Tavaly itt csak annyi időre jártunk, hogy itt volt az ebéd.
Elég érdekes volt látni, hogy élnek cölöpházaikban, patyolat tisztaságúak a lakások. Jártunk az az iskolájukban, ahol kifogástalan a focipálya! mint méretét, mint minőségét tekintve!

Nagy focipálya

Koh Panyee szigetén kb 1 órát töltöttünk el, majd indultunk tovább Naka Islandre, ahol fürdés-napozás-lazulás lett volna  a progi, de megeredt az eső. Sajnos itt 1,5 óra szabadidőt kaptunk, de mivel nem volt tökéletesen jó idő, így alig vártuk, hogy vissza szálljunk a hajóba.

Innen már nem voltunk messze, kb fél óra alatt Phuket szigetén voltunk, ahol természetesen nem esett az eső.
Következő napok kirándulással és pihenéssel teltek:
megnéztük a Bang Pae Vízesést, ahol olyan magas volt az erdőben a páratartalom, mintha hajat mostunk volna:o) Itt van a Gibbon Rehabilitációs Központ is.

 A majmok ketrecben vannak és néha üvöltöznek. Sokan közülük elég régóta itt élnek és nem is mehetnek vissza a természetbe: pl. valamiért elveszítette a fél karját vagy lábát és gondoskodásra szorul.
Volt közöttük barna meg egész sötét színű, majdnem fekete is.
Ide alig találtunk ide, már majdnem  a reptérre értünk, de visszafordultunk, a Heroines Monument mellett jobbra kell kimenni a körforgalomból és a tábla szerint 9 km innen a vízesés, de szerintem volt az 15 km is!
Itt ha befordulsz, mész egy 1 sávos úton kaucsukfa ültetvény mellett és vár egy őr, aki jegyet szed. 200 THB / fő  a jegy. Ha feljebb mész be, kb 5 km-el arrébb, ami természetesen nincsen kiírva, akkor az őrön túl érsz be, ahol senki sem kérte a  jegyünket. Ez gondolom a helyiek tudják, csak a turistáknak fizetős, akik a tábla után mennek!

A vízesésénél borzalmas meleg volt: kb 100 % páratartalom. Mindenünk vizes lett, egy pár kép készítése után el is raktam a fényképezőgépet nehogy baja legyen. Az út nem kiépített, nagyon csúszik és kis buzgárok jönnek lefelé a hegyoldalról.
Óriási bambuszokat láttunk, valódi élőhelyükön-tényleg nagyon erősek és vastagok!
Volt aki megfürdött a vízesésben, mi most nem.
Egyébként Phuket legnagyobb vízesése, de gondolom most a  száraz évszak közepén nem kimondottan nagy  a vízhozama.
Nem volt valami nagy durranás, de mindenesetre trópusi klíma, meg erdő az volt.
Szegény gibbonokat meg itt mentik meg, itt rehabilitálják és gondolom valahol itt engedik vissza a természetbe.

Útunk innen a Wat Chalong templom együtteshez vezetett, de sajnálattal tapasztaltuk, hogy nem tudunk leparkolni, mert ahol tavaly meg lehetett állni, most kirakodóvásár tömkelege volt.

Kiderült, hogy 4 nap múlva, 2011. február 3-án náluk beköszönt a kínai újév: azaz 2555. évet fogják írni! Sok papíron, illetve voucher visszaigazoláson ők ezt a dátumot szerepeltetik, csak nekünk európaiaknak írják a mi évszámunkat!

A templomnál ebből kifolyólag nem töltöttünk el sok időt, találtam egy nagyon jó természetes anyagokat árusító hölgyet: itt bevásároltam: rizsszappant, masszázsolajat, citromfűszappant, fejfájásra olajakat, köhögésre valót stb.
Innen útunk a sziget legdélibb pontjához : Rawai kikötőjéhez és  a tengeri cigányok falujához vezetett.
Itt frissen halászott tengeri étkeket kínálnak: tuti friss, vízben van ésl és még 1 órája  a tengerben volt!
A soron lévő árusokkal szemeben pedig vannak az éttermek, ahol meg is csinálják azt amit kiválasztottál.

Továbbhaladva Rawai partján Panva Cape-felé, a tavalyihoz viszonyítva eltűntek az utcai-földön ülve vacsorázom -kockás terítős asztalai. Nagyon kár értük, ezt a hangulatot sehol máshol nem találtuk!

Phuket az elmúlt 1 évben hatalmasat változott és a nem tetszik irányban!

Panwa Cape-itt szép a naplemente is!

Itt van egy világítótorony és egy emlékmű is. Innen egy festői strandra mentünk, nem tudom a nevét, Nai Harn Beach alatt van közvetlenül.

Ez a strand tavaly még ennyire sem volt kiépítve. Ez jó mert nem voltak sokan, sőt még magyarokkal is találkoztunk:o(
A víz nagyon tiszta, meleg és nincsenek sokan. a homok nem süppedős, ezért saját törölközőt is simán le lehet teríteni. Nagyon szép pálmafás  a bejárata-olyan vadregényes. az autót a strand bejáratával ellentétesen az út túloldalán az út mellett tettük le, nem volt útban senkinek sem.
Bár már jócskán elmúlott 3 óra, még nagyon meleg volt, jól esett a fürdés az egész napos kocsikázás után.

Ez az egyik fele  a strandnak az alsó kép meg a másik fele. Egy kis földnyelv választja ketté-gondolom apálykor.

Láttuk, hogy jönnek a felhők, és készültünk, hogy mennünk kell, de nem történt semmi. Útközben hazafelé már Kata-n láttuk, hogy vizes az út-gondolom itt leszakadt az ég.
Örültünk, hogy nem otthon strandoltunk (Patong) mert ott is biztosan leszakadt volna!


Fél 5  óra körül autóba ültünk, elindultunk hazafelé, eléggé kacskaringós volt az út, de már tavalyról ismertük.
Útközben megálltunk egy kilátónál, ahol párat fényképeztünk: jól látható innen:
Karon Beach-Kata Beach-és Kata Noi Beach. Ugye mi az utolsóra jártunk fürdeni!
Az az utolsó kanyar a 3 közül, innen a magasból!

Karonon idén sem jártunk, tavaly csak akartunk, de nem tetszett, kata kimaradt, kata Noi és Nai Harn illetve az a pici jött be legjobban, na meg a szállodánkhoz legközelebb eső Patong legszéle.
Ott nem volt zsivaj, kulturált volt a társaság is, többnyire idősebb német vendégek voltak itt pihenni.

Patong széle, ide jártunk gyalog strandolni a szállodából!

Miután eljött a szombat és leadtuk az autót-minden probléma nélkül-a Patong Beach legszélére jártunk strandolni, kb 10 perc gyaloglás után.
Nagyon jó volt, sokáig kicsi a víz, finom homokos a part és tiszta, napernyők-ágyak 150 THB szett áron.
Kulturált társaság, nem hangoskodó vendégek, kék víz-nagyon jó idő-remek ez a nyaralás!
Minden délután menetrendszerűen sajnos jött egy kis eső, persze nagyobb volt a füstje, mint a lángja: rondábbnak nézett ki, mint ami lett belőle:

10 perc eső után újra kisütött a nap, nem lett soha komolyabb vihar belőle. Visszamentünk a szállodába és irány a medence. Majd vacsora illetve masszázs a közeli masszázsszalonban-itt helyrerakták a lábamat. Addig nem mehettem, míg azt nem mondtam, hogy: OK. Másnap megint a tengerparton folytattuk.

Utolsó napunkat is pihivel, fürdéssel töltöttük. Majd vacsora és masszázs. Pakolás, mert hajnalban indult a gépünk Bangkokba, a transzfert 4.30-ra kértem a portához. 1000 THB volt a kisbusz 4 főre meg 8 bőröndre.
Olyan álmosak voltunk, hogy alig láttunk, a sofőr jó 45 perc alatt a reptéren volt velünk. Ott nagy sorban állás: a reptérre be sem mehetsz anélkül, hogy a bőröndödet ne világították volna át már a bejáratban.

1 óra repülés és másfél óra transzfer út után a sofőrünk végre kitett a szállodánknál: Bonsiri Place.
A recepción közölték, hogy el tudjuk foglalni a szobákat:o) De jó, ennél jobbat már nem is közölhetett volna velünk. Lecuccoltunk, lementünk a szálloda alatt 7/11-be és vettünk reggelire valót, majd elindultunk várost nézni.
Volt térképünk és navigációnk, de mégis először rosszul indultunk el, de később belerázódtunk.
Nem akartunk taxizni, mivel tudtam, hogy 500 m-en belül vagyunk . a Királyi Palotát kerestük először, mivel oda hosszúnadrágban és ujjas pólóban lehet bemenni, gondoltam ebben a melegben a legjobb, ha ezen túl vagyunk és utána lengébbre vetkőzünk.

4. emeleti szoba

Két szobát foglaltam itt is, az egyik a 4. a másik a 2. emeleten volt. Makulátlan tisztaság mindenhol, itt végre volt levegő az ablakot ki lehetett nyitnia  folyosón, őrök a szálloda bejáratánál.
Az ágynemű nem tetszett, koszosnak gondoltam, megkértem a recepcióst, hogy cseréljék le, kb 20 percen belül-nagy elnézések közepette lehúzták és kaptam új ágyneműt. utólag az első is tiszta lehetett, csak nem jön ki belőle azzal amivel mossák, vagy olyan a vizük-most már mindegy, az én lelkemnek jót tett.

Recepció

első látnivalónak a királyi Palota következett: szokás szerint itt hömpölygött a tömeg. Bemenni hosszú nadrágban vagy térd alatt érő szoknyában lehet. A Felső nem lehet pántos, a cipő sem lehet kivágott. Én papucsban voltam, mégsem szóltak. jegyet a  főbejárat után lehet megvenni: 350 THb  fő. Ezután egy forgón keresztül, fegyveres őrökön át jutunk be az udvarba. amikor itt belépsz szemed szád eláll: Itt olyan töményen rád zúdul a látnivaló, hogy azt sem tudod mihez kapd a fejed! Én tudtam, számítottam rá, de így is nagy hatással volt rám.

Kötelező a hosszúnadrág, a zárt cipő és a vállat takaró felső

Wat Pra Kheo: Smaragd Buddha Temploma

Természetesen itt fényképezni is tilos, a kis szobor éppen téli ruhájában ül a  trónon, mert most Thaiföldön éppen tél van!

Utunk innen a Wat Po-hoz vezetett, a legnagyobb Fekvő Buddhához. Nincsen innen messze, kb 500 m, csak oda kell találni.
Kb. fél óra gyaloglás és gyümölcs vásárlás/evés után találtuk meg a bejáratot. Itt 50 THb volt a belépő / fő.

Itt található a leghíresebb masszázsiskola, ahonnan a thai masszázs elindult. A régi is megvan, gondolom itt tanulnak  az ifjoncok.
A falakon mindenhol testábrázolások vannak, gondolom mit miért kell masszírozni.
szívesen kipróbáltam volna itt is egy masszázst, de sajna nem volt rá idő. Mentünk tovább, a Wat arun-hoz, ahol át kellett kelni  a másik oldalra, hajóval. Kemény 3 THB  a menetdíj, egyik oldalról a másikra.
 De előtte a hajós néni még rávett bennünket egy Chao Praya folyón körbemenő 1 órás hajókázásra, a való világban : Bangkokban a csatornákon. 2008-ban a csatornák le voltak zárva, akkor nem lehetett így végigmenni.

Wat Po

Innen a Bayokie Sky kilátóhoz szerettünk volna menni, de nagyon siettünk, hogy naplemente előtt odaérjünk. Egyik taxis sem volt hajlandó bekapcsolni az órát, így tuk tuk lett belőle. Ők megígérték, hogy 80-ért elvisznek, csak valami üzletbe be kell mennünk, mondtuk OK, de nem vásárolunk. Igy is kb 1 órán keresztül cipeltek bennünket, a végén 120 THB-t kaptak, mert arra is jártunk, ahol  még soha, mi egy bangkoki kirándulásnak fogtuk fel.
A kilátóba lift visz fel, sorba kell állni, de előtte az előtérben jegyet kell venni: 220 THb/fő.
A liftre nem kellett sokat várnunk, csak mi 4-en szálltunk be és indultunk először a 77. majd átszállás egy másik liftbe a 83. emeletre és a 84.-re pedig gyalog.
A lift sötét volt, a kb 0 24. emelt magasságában pedig tiszta üveg, hát mit mondjak? kb 3 perc alatt értünk fel!

Kilátás felülről....

Ja és  legfelső emelet 360 fokban forog körbe, úgy kell rálépni és visz magával. A rácsokon felül nyitott.

Visszafelé fogtunk egy taxit, visszavitt a hotelhez, alig vártuk, hogy ágyba kerülhessünk, mert másnap korán kelünk, irány: Ayutthaya!
Reggeli után kivitettük magunkat a Hua Lamphog pályaudvarra.
Innen indult a vonatunk Ayutthaya-ba, 20 HB volt a jegy fejenként.

Ayutthaya kb 70 km-re van és 2 óra volt az út. Nagyon nehezen indultunk el, nem tudjuk, hogy miért, de ugyanilyen nehezen is érkeztünk meg délután.
Ayutthaya-ba érkezésünk után kerestünk egy tuk tukost aki egész nap hurcol négyünket, kitesz a  romoknál és megvár majd elvisz a következőhöz stb, 900 THB volt egész napra / 4 fő részére.

Wat Maha That

Imádom: Fangepáni <3

Ayutthaya nagyon tetszett mindegyikünknek. Nagyon elfáradtunk, borzalmas meleg volt és ráadásul száraz meleg. A sofőrünk visszavitt az állomásra- jó 20 perc volt az út, fel sem tűnt, hogy ilyen messze eljöttünk-ahol láttuk, hogy ki van írva valami és sokan várják a vonatot. Kiderült valahol baleset történt és csak fél 4-kor jön a legelső, arra várt mindenki. Vettünk jegyet és elmentünk innivalóért a boltba, meg vettem ki pénzt az automatából.
Az állomással szemben volt egy hölgy, aki finomakat sütött 5 THb volt / pálcika, na abból belaktunk. Az legalább friss volt.
Vissza vonattal Bangkokba, itt már mindenki nyűgös volt, rosszul lettem, azt hittem napszúrást kaptam, de szerencsére nem. Taxit fogtunk, vissza a hotelbe. Zuhanyozás átöltözés után irány  Khao San Road!
Szállodánktól gyalog 10 percre volt.
Itt vacsiztunk, többfélével próbálkoztunk, ne minden jött be, de a shake-ek verhetetlenek voltak!
utoljára shoppingoltunk, majd visszagyalogoltunk a szállodába fél 10 magasságában mert éjjel fél 3-kor kelés, megyünk  reptérre, reggel 6-kor indul a gépünk Kievbe.
taxist előre kértünk, reggel már várt ránk 800 THB-ért vitt ki a reptérre, ami kb 40 percre volt most, hogy nem volt forgalom. Azt hittük korán érkeztünk, de nem már lehetett foglalni.
szerencsénkre a csomagjainkat bevették 80 kg-ba: 4 db csomagot.
Bár túlsúlyosak voltunk nem szóltak értek.
Mire bejutottunk a beszállásig szinte alig vártunk 15 percet, már mehettünk is  a gépre.
Kijevig az út 11 órát tartott, ott át kellett szállnunk, 2 órát vártunk a gépre, majd irány Budapest. Itt jött a fekete leves, a bőröndünket megint felnyitották, vagy akarták, a lényeg a zárat összetörték.  Mint kiderült a gépen utazó összes magyar bőröndjét megint megdézsmálták, hol máshol mint KIJEVBEN a tranzit várakozás alatt. Undorító!
Pedig odafelé még dicsértem őket!
3 éve is igy jártunk, azóta csak a repterük lett nagyobb szebb, de a viselkedésük hagy némi kívánnivalót maguk után:o(
Minden esetre sajnos hazaérkeztünk, borzalmas hideg fogadott: -5 fok volt a majdnem +40 fok után ez nagyon horror.
Engem nagyon megvisel minden hazaérkezés, különösen ha meleg helyről jövünk haza télen és nem jó irányba. Még aznap este itthon belázasodtam és bele is betegedtem.
Hatalmas élményekkel gazdagított bennünket ez a 17 nap, nagyon remélem lesz még alkalmunk ilyen és ehhez hasonló számunkra tartalmas utat szerveznem, illetve elutaznunk rá.
Mert ugye nem csak maga az utazás az élmény, hanem a hónapokkal előtte lévő tervezés, szervezés és készülődés illetve információgyűjtés.

Utolsó előtti pillanataok a Khao San Road-on...