Deyrulzafaran után pedig elindultunk még délebbre, a szír határt súroltuk,
hogy Dara romvárosához jussunk.
Errefelé már szírül is ki van írva minden.
Azt olvastam, hogy Dara ókori romvárosában nincs turista-erre rengetegen voltak-igaz csak a bekerített részen, a Nekropolisznál. A romterület több területen fekszik-csak győzd megtalálni mindet.
Szír felirat mindenfelé 
Parkolni bárhol ahol van hely és az út mellett jópár árus, fagyis és étterem is található.
Mi pont dél körül érkeztünk és 43 foknak örülhettünk
.
.Belépő nincs egyik helyre sem, az a jutalom ha minél többet megtalálsz belőlük.
A helyszínen önjelölt vezetők kínálkoznak némi aprópénz ellenében, illetve remek fotókat is tudnak kisebb-nagyobb fortéllyal készíteni
nem tolakodóak és azonnal tovább állnak ha nem szeretnéd a szolgáltatásaikat igénybe venni.
nem tolakodóak és azonnal tovább állnak ha nem szeretnéd a szolgáltatásaikat igénybe venni. Ezek a képek az 1.bekeritett részen készültek. Dara hatalmas, anno 40ezer ember lakta.
Dara romjai mintegy 9 négyzetkilométeres területen szóródnak szét, és szorosan egybefonódnak a mai kisfalu házaival.
Egy hatalmas kiterjedésű ókori temető. Legkülönlegesebb része a háromszintes galériás sírkamra, ahol a feltárások során rengeteg emberi csontmaradványt találtak.
Majd feljeb autóztunk a településen, hogy egy másik feltárt romterületet megnézzünk. Na itt épp nem volt senki csak mi.
Majd a Ciszternát néztük meg: soha nem tudhatod mit rejt egy ajtó, vagy egy lépcsősor:
Dara híres volt a fejlett vízügyi mérnöki rendszereiről (gátak, csatornák). A föld alatti, monumentális oszlopcsarnokokra emlékeztető víztározók biztosították a város vízellátását ostrom idején.
A másik helyszínen, kicsit tovább a helyiek háza között jól megbújva: Dara Antik Kenti legimpozánsabb föld alatti építményét, a népnyelvben Dara Zindanı (Dara Börtöne) néven ismert óriási római kori su sarnıcıt (víztározót) ábrázolja.
Bár a helyiek és a turisták sokáig börtönként emlegették, a régészeti kutatások kiderítették, hogy ez a hatalmas, monumentális tartóoszlopokkal és boltívekkel megtámasztott föld alatti terem valójában a kelet-római (bizánci) garnizonváros központi vízellátó rendszere volt.
A monumentális tér megközelítőleg 10 000 köbméter víz tárolására volt alkalmas.
A száraz mezopotámiai éghajlaton a város lakóinak, valamint a Sasanidák ostromai ellen védekező római katonáknak biztosította a folyamatos és biztonságos ivóvizet.
A vizet a közeli hegyekből bonyolult csatornarendszeren keresztül vezették ide.
A gigantikus kőtömbökből emelt pillérek és a hangulatos sárgás megvilágítás miatt sokan az isztambuli Bazilika Ciszternához hasonlítják a hangulatát-mivel jártunk már ott is: tényleg olyan csak kiseb területen van. Bár Isztambulban sem az az 1 ciszterna van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése