Korfu - 2.

 Korán keltünk-még az otthonihoz képest is és mi vagyunk az elsők a reggelinél. Ezt tartjuk egész héten, a ház asszonya meg is jegyzi majd a héten. De ha menni akarunk és nem órákat állni a reggeliért a bárpultnál, hogy végre kiadják ugyan azt minden nap-akkor igen, elsőnek kiadagoltatjuk és szépen kényelmesen megreggelizünk. A többiek meg várjanak, mi akkor szoktunk indulni mikor  az egész szálloda ezért áll sorban-maszkban :(

Most a híres Iker-öbölhöz gondoltam menni. Távolságra nem sok, csak időben, mert nagyon kanyargós úton kell megint menni.

Afteli településig megyünk, ott letesszük az autót-sajna vissza le a faluba a nagyobb fizetős parkolóba (5Euro egész napra)- a falu templománál visz az út majd lefelé a Porto Timoni öbléhez.

itt még mindig úgy gondolom, hogy sima lesz, le tudok menni..

a legjobb, legsimább rész😂

Majd már a kétségbeeséstől vissza akarok fordulni... és akkor egy kilátóponton ezt látni...

 Lehet itt vissza kellett volna fordulni, nem ért ennyit. Senki ne induljon el flip flop papucsban és szerintem kisebb gyerekkel se! Borzalmas út, van ahol térdig érnek a kövek, nem sima köves poros, hanem annál jóval rosszabb.Ez kb félúton van, bármennyire is közelnek látszik..mindenki tanuljon az én hibámból és rendes, zárt cipőben vágjon neki az útnak.

Ez felülről csodás, de lentről annyira nem. Mega  közeli strandokról kishajók ontják a tömeget, ami ottlétünkkor rengeteg olasz jött.

Ugye korán érkeztünk, még kicsit ki tudtuk élvezni, de 2 óra körül elmenekültünk innen, mert kb a megtelt táblát is ki lehetett volna tenni itt! 

A víz hideg, nagyon hideg :) bár engem ez nem zavart, de másokat igen, és csak nyomorogtak a parton, mert belemenni sem akarózott...

Az öböl felülről csodálatos látványt nyújt, lentről kevésbé impozáns.

délután kettő óra előtt indultunk el felfelé, rettegtem tőle. A lábamnak már vége volt-mi jöhet még? Valahogy fel kell mennem....

Az út annyira nem is volt szörnyű, mint gondoltam: hogy nagyon megerőltető lesz. Nem ez volt  a szörnyű, hanem a papucsom és a forró, levegőtlen út ahol megrekedt a tűző nap és semmi árnyék nem volt. 1-2 helyen lehetett talán bemászni a fa ágai alá...de sokat nem ért :( Még jó, hogy innivaló volt nálunk...de nem sok tartotta, hogy feladom, volt ahol már feladtam és a kétségbeeséstől sírtam... a sapkámat hol levetettem, hol feltettem, mert ha nem volt rajtam, akkor azt hittem elég a fejem.. :( éss akkor eltévesztettük... nem ott értünk fel ahol lementünk :( na itt volt végem..

a cipőm a szálláson maradt-ezt senki ne így csinálja, tanuljon az én hibámból.

Alig vártam, hogy visszamenjünk a szállásra, lezuhanyozzunk. A lábaim arra már bedagadtak, bepirosodtak, a talpamon az izületek feldagadtak, bepirosodtak. Még jó, hogy hoztam fájdalomcsillapitó tapaszt-ezt Szardínián lehet kapni-most is onnan hozattam- és vizesruhás borogatást kapott éjszakára mindkettő. A wc-re kész mutatvány volt kimenni...

Ja hogy holnaptól kézen fogok járni...

 3 óra pihenés után lábra álltam, de az éjszakai borogatás nagyon jót tett, meg vacsorázni el kellett mennünk.

Sidariba mentünk vacsora után, megszerettük.