Cavagrande del Cassibile -3. nap

A szurdokba indultunk, csak elfogyott a hegytetőn az út :D... nem baj, kaptunk helyette remek kilátást a környékre :) amúgy pedig nem jöttünk volna fel. ) ami jó volt, hogy a hegy tetején csak úgy virítanak a csodaszép pálmák... csak úgy vadon :)

Ezt a szurdokot nem sokkal indulás előtt fedeztem fel a neten. A Tripadvisoron is írnak róla, persze vegyes a fogadtatás :) És mint mindig egész más élőben megérezni, meglátni és megtapasztalni is :)
Voltak kételyek: hogy mennyire strapás és nehéz lemenni illetve onnen feljönni.
Meg, hogy bírom-e fizikálisan: nem a legjobb az erőnlétem sem :D.
És anyu fogja-e bírni :)
Lépcsőzni utálok,  főleg felfelé :((
Na mindegy, legyőztem magamat és megérte! lefelé, még hagyján, de fel is kell majd innen jönni...de azzal ráérek majd ott problémázni :)

ide kell felkanyarogni Í(itt van a parkoló ezen túl)és majd innen gyalog le ....

Lefelé menet majdnem 1 óra 20 perc volt, igaz megálltunk fotózni és kipihenni magunkat: nagyon tűzött a nap is.. meleg volt.
Kényelmes, zárt, biztonságos cipő kell és innivaló. Lent nincsen semmi: nem lehet kapni semmit sem.
A parkolóhoz megérkezve-korábban olvastam, hogy a hivatalos bejárat zárva van egy korábbi tűz miatt, ami itt pusztított-de kb 5 méterrel odébb le lehet indulni...
Az út köves, poros, bozótos és tele növénnyel, gyíkokkal, lepkékkel stb.
Árnyék nincs: sapka, kalap kell. Naptej szintén.

 http://www.cavagrandedelcassibile.it/

Mentünk vízátfolyáson, vizesek is lettünk-gondolom amikor nincs ekkora szárazság több a víz..
A tavak lent már messziről zöldellnek. Na ezért a látványért nem adtam fel, csak én vagyok ilyen puhány :) (persze utána büszke voltam magamra :)

az a vékony járat a falon, na az az út...

Odajutni a végén volt a legnehezebb... egy lábnyomni hely volt a sziklafalon...ami a portól még csúszott is. Szerencsére ragaszkodtam a stabil cipőkhöz-mi ebben voltunk. Se korlát, se semmi kapaszkodó... én a virágokba, ágakba (már ha voltak abba kapaszkaodam, de közben a frász kerülgetett...)
Visszafelé mondtam erre nem megyek-persze merre mennék? Mert nincs más út... (közben volt, a másik oldal, de az meg annyira magas volt és lépcsős... mindegy arra indultunk és inkább átgyalogoltunka  vízeséséen, amit óvatosan meg lehetett tenni és annyira nem csúszott..

 napoztunk, fürödtünk: hideg a víz nagyon:) de nagyon jól esett csobbanni :)

Aztán elindultunk felfelé... azt hittem, hogy meghalok :) Nekem elég húzós volt, másnak biztosan könnyebb :)

Mindegy is, minden pillanata megérte! :)