India - 6. nap Varanasi,a hinduk szent városa, India legszentebb helye

Varanasi (Benáresz) esti ima

Reggeli után ami nekem valami vega mostanában, főleg itt Indiában:
szendvics, masala tea, piritós, rántotta  meg friss gyümi: ananász ès papaya volt, irány a Delhi reptèr.
A sofõrünk várt bennünket az iroda dolgozójával, ès kitettek bennünket a reptèren. A srác jött velünk, ott volt,  míg nem kaptunk jegyet az aznapi azonos járatra Varsnasiba .
Nem akart adni a nõ, azt mondta, hogy nincs hely. Erre mondtam neki, hogy forduljon meg ès ott a kontaktunk beszèlhen vele. Estère akart adni csak jegyet, de akkor mondtuk, hogy nem megyünk Varanasiba. ..:(
Aztán már règ ment a boarding ès nekünk mèg nem volt jegyünk... Aztán egyszer
csak kiadta. .de csak 3-unkèt. A Barnáèt nem. Na akkor újra... Aztán irány a check-in pult ès ott meg küldözgettek egyiktõl a másikig...
Az idő meg csak fogyott:((
Erre bevették a csomagjainkat, de fizessünk csomagdíjat, mert 15 kg-ot lehet feladni... mondtam, hogy a jegyünkön 20 kg/ fő van... erre rábólintottak, hogy oké. kézipoggyászt sehol sem mértek-szerencsére:)
Aztán a check-ines hölgy annyit mondott, hogy nagyon gyors szekus ellenőrzés, mert nem érjük el a gépet...
Aztán pofátlanul előre mentünk... sorry, exscuse me- kiséretében... nagyon gyorsan odaértünk, de az átvilágítás nagyon alapos volt... mindent újra átvilágítottak: egyesével laptpo, fényképezőgép, Kindle, kamera... semmit nem találtak, de miért ne most szarakodjanak ha nem most????
Aztán ott állt 3 fickó, akiknek szóltam, hogy sietünk, de nagyon... kérdezték, hogy melyik járat? Mondtam: Varanasi... na erre eltátották a szájukat... Megfogták a böröndöket és elkezdtek futni a kapu felé..Mi meg utánuk. Nagyon rendesek voltak, valami személyzeti ajtón át mentünk, a biztonságiaknak szóltak, azok bólintottak... kikerültük az egész Duty Free-t és a kapuhoz értünk rövidebb úton, ahová már messziről kiabált az egyik...
Tök vizesen, idegesen, majdnem sírva elértük a gépet:) Magam sem hittem volna, de ennyit szarakodni??? This is India-mondta egy brazil srác még a jaipuri reptéren, amikor megismertem, hogy előző nap az Amber Fortnál találkoztunk:) ők is szenvedtek az előző napi járattörléstől:)
A lényeg, hogy a gépen voltunk és 1 óra 10 perc múlva leszálltunk Varanasiban, 12 óra körül.
Már vártak a reptéren és kb 1 óra volt mire bejutottunk a városba. A szállásra mentünk, a hotel a Grand Meraden Varanasi volt.Grand Meraden Varanasi

Grand Meraden Varanasi: Lobby van wi-fi ingyenesen

a fürdőszobák mindig valami kívánnivalót hagynak maguk után, de a lényeg Észak Indiában télen, hogy legyen forró víz és az volt!

Itt 2 éj lett volna, de mivel előző nap Delhiben ragadtunk, így minden percet ki kell használni abból a 2 félnapból ami maradt. Ez van. Azzal kell élni ami megadatott, nem azon sopánkodni ami elmúlt:)

Nem sokat tököltünk a szálláson, az idegenvezető már várt és mondta, hogy másfél óra múlva indulunk. Én mondtam, hogy nem, 15 perc múlva. Nagyon nem tetszett neki. Egész végig nagyon halkan beszélt, olyan nagyon sunyinak tűnt. velem nem is állt szóba, csak a tesómmal, igaz az elejétől fogva.... Ő volt az egyetlen unszimpatikus vezetőnk az út alatt:((
Ha nem az volt amit ő akart, akkor nem tetszett neki... én vagyok az utas, ő csak javasolhat és meg legfeljebb nem fogadom el, de nem kényszeríthet....
Mondtam neki, nem akarok templomról templomra járni, ha már elveszett 1 napunk itt. Azt mondtam, hogy ki akarunk menni a Gangeszhez és a ghatokhoz. Reggel is. Ha van ezen kívúl valami ami belefér ok. Ha nem akkor nem :(
Első útunk  alkalmával egy darabig vitta  busz, majd kiszálltunk és irdatlan nagy tömegen át mentünk el egy virágpiachoz. Igaz nem sétafikálni jöttünk, de ha ő olyan jó, akkor nem hagyja el az utasait...
Mi azért nézelődtünk mögötte. Igaz kb 2 perc múlva a buszból kiszállástól elütött egy biciklis...

Varanasi: igazi kultúrsokk

sikátorról sikátorra folytatódott a felfedezés. Szerintem azt hitte vezetőnk, hogy sikítozva fogunk könyörögni az életünkért, de ugye ez nem történt meg...

millió ember nagyon kis helyen és akkor jön a biciklis, meg a motoros és a tehén

felfelé pillantva csodákat is láthatunk

 majd felmentünk egy guesthause tetejére, ahonnan csodaszép kilátás nyílt a Gangeszre, a hinduk szent folyójára. Ráadásul a napocska is sütött. Itt vacsiztunk-igaz hirtelen ötlettől vezérelve-de nagyon jó volt.

itt élenk, a gyerekkel, családdal. A szomszédoknak csak átkiabálnak. Miért is nem jó ez? szerintem jó. nagyon jó.A gyerek nem veszik el, nem keveredik el, együtt a család.

a túloldal

Innen útunk az egyik ghathoz vezetett, ahol halottégetés folyt.
Varanasi (Benáresz) 2500 éve lakott város. A hinduk szent városa és India legszentebb települése. Itt folyik egybe a Gangesz és a Jamuna folyó. Nagyon sok hindu itt szeretné, ha a Nirvánába jutna és maga  aGangesz az út a Nirvánába. Halottat is itt égetnek a folyó partján. Az egész rituálé nem  félelmetes vagy irtózatos, hanem inkább olyan ... nem találok megfelelő szót ...., amit európai ember ha nincsen rá felkészülve nem is tud feldolgozni. Ha eddig nem kapott még kultúrsokkot Varanasi láttán, akkor itt biztosan kap.
Varanasira nincsen jó meghatározás: egyszerre förtelmes és varázslatos, büdös és rendetlen, majd áhítattal teli és káprázatos. Minden esetre senkit nem hagy hidegen. sajnos nem volt elég időnk-itt ezen a fő égető ghaton órákat tudtam volna csak úgy ellenni és csak úgy nézni ki a fejemből. A gézbe tekert halottat több ember hozza kiabálva, harsogva, kántálva végig a szűk sikátorokon keresztül-bár mi ilyennnel nem találkoztunk, de épp odaérő társasággal igen. Fel van diszítve virágokkal, majd leteszik a Gangesz partjára és megfürdetik, belemerítik a vízbe. Majd ők is megmosakodnak a szent folyó vizével.  Majd akkor már ott van a halott számára előre megvett máglya. Először begyújtják a  máglyát, megvárják, hogy tüzet fogjon és utána teszik rá a holtestet. A feje kilátszik. Majd tesznek a testre nagyobb ágakat, vastagabbakat is. Majd ahogy meggyullad elkezdik többször körbejárni a már égő máglyát. Egy nap egy ilyen helyen sok égetés folyik. Szinte nagyüzemi a munka.

ilyen is van. A szomszéd hatalmas nagy ház, mellette ez a koszfészek

mérleg a fa súlyának lemérésére

száll a füst a Gangesz felől....

Tűznél melegednek a kisgidák

halottégetésre használják, sokba kerül. Nem minden hindu teheti meg, hogy itt égessék el.

Ingyenes ételosztás

gyerekek sárkányt eregetnek akár az égő halottak mellett is. Gondolom ezt annyira megszokták és az életük természetes velejárója, hogy természetes.

Itt lesz az esti ima

Ennek az esti imaceremóniának sajátos hangulata van. Füstölők, papok, tömeg. Énekelnek, szólnak a harangocskák, amit a tömegből lévő hívok rángatnak zsinóron.
Miután 18 órakor kezdödött a napi esti ima az egyik ghaton , kevéssel a vége előtt fél 7 felé elindultunk hazafelé. Mondanom sem kell, hogy nagyon kellett figyelnünk, hogy ne lépjünk tehénszarba.
A ceremónia érdekes, zajos, hangulata van és egyben nagyon megindító.
Főleg, hogy közben kis mécsessel teli virághajócskákat engednek el a Gangeszen.
A tömeg hatalmas, az addig szinte kihalt ghat tele lesz emberrel: hívővel és nem hívővel, turistákkal és helyiekkel. A Ganga felől a vizen is megtelik a hely ilyenkor: sokan a csónakból szemlelik az eseményeket.
Hazafelé biciklis riksával értünk el a szállodáig, mondanom sem kell, hogy halálfélelemben.

Biciklis riksa Varanasi  utcáin hazáig

Volt, hogy a mi riksánk kereke összeakadt egy másik riksával. Nem éppen baleset-veszélytelen...

Minden esetre ki kellett ezt is próbálni.

A szállásunkra kb fél óra alatt értünk, igaz néha halálfélelemben utaztunk.
Reggel hajnali csónakázás vár bennünket a Gangeszen.