Isztambul-hazautazás

Reggel nagyon korán keltünk-még soha nem mentünk hazafelé erre az isztambuli SAW reptérre, így nem tudtuk, hogy mi vár ránk.
Nem akartunk tömegben bőrönddel közlekedni, villamosozni-idefelé megtapasztaltuk, hogy milyen:(
Reggel 7 órakor értünk ki a villamoshoz, szerencsére még nem volt döglesztő meleg sem.
Felszálltunk a villamosra, majd kb. a szállodától indulva 40. percben felszálltunk a hajóra, Eminönüben-épp indult.
A hajóra szállás előtt lehúztuk az Istanbulkart-ot, és kevesebb összeget vett le, mint szokott-mindkettőnknek.: 1.40 lírát fejenként.
Itt 20 perces hajózás következett teázással és narancslével megspékelve:)
Majd kikötés Kadiköyben, a Havatas buszok már bent álltak, ott vártunk egy keveset és már indultunk is. Vettünk valami fini reggelit a  kikötőben és a 8.15 busz már indult is velünk a Sabiha Gökcen reptérre. Előbb elindult a busz, mint 8.15 lett volna...pedig nem is volt tele.
Az út-nagy volt a forgalom és 2 helyen megállt-voltak felszállók- 50 percet tartott.
Korán érkeztünk, nagyon korán, de inkább itt várok, mint valami forgalmi dugóban az úton.
A repcsi indulása előtt 2,5 órával lehetett leadni a  csomagokat. Bár drop off pult nem volt-hiába kérdeztünk rá többen is- mindenkinek sorban kellett állnia!
Sőt az itthon előre kinyomtatott beszállókártyákat összetépték és adtak újat, csak akkor azt nem értem minek ez a hercehurca, fizetősdi????
Hozzá nem értés magas fokon-lejött nagyon.
A csomagunkat úgy elküldte, hogy ráragasztott egy vonalkódos hosszú matricát, de az igazolót nem akarta odaadni- Kérdeztem, hogy mi lesz a csomagommal? Ferihegyen nem fogják oda adni-ha ellenőrzik. Erre az volt  a válasz, hogy nyomtat másikat és az azonos lesz... Már hogyan lenne????
Erre mondtam adja oda  a matricát, ami az enyém. nagy nehezen oda adta, de átdobta a kollégájának az útleveleinket:( Ő erre összetépte azt a beszállókártyát, amit a kolleganője nyomtatott- aztán nyomtatott Ő is egyet...
Kérdem én mi ez ha nem pazarlás????
Na reméltem minden simán megy hazafelé.
A gépben nem volt hely, le kellett ültetni az utasokat az elsőbbségi helyekre és a vészkijáratokhoz is!
A személyzet meg csak sóhajtozott.

Utálom a Wizz Airt, de amíg nincsen más alternatíva, kénytelenek vagyunk velük utazni.
Remélem a Sólyom megjelenésével megoldódik ez a probléma:)
Minden reményem bennük van:)

Az út hazafelé 1 óra 30 percet tartott. csodaszép napsütéses időben szálltunk fel, a Boszporusz mentén repültünk és felszállás után  kb 2 perc alatt a Fekete-tengernél jártunk.
A magasból csodaszép kilátás nyílt a partvidékre, Burgaszra, majd Románia területén Aradhoz közeledve már tudtam sajnos nem sok van hátra az útból.
Kecskemét érintésével berepültünk az Árpád-hídnál Budapestre, majd leszálltunk a kifutóra.
Onnan bebuszoztunk a  terminálhoz és a viszonylag gyors útlevél-ellenőrzés után a csomagot is sikerült felvennünk-meglepő módon nem 1 órát álltunk érte, hanem a 3. ként jött-ez még soha nem fordult elő velünk:)

Innen még egy gyors 210 km várt ránk az autópályán, bár annyira volt gyors, hogy a reptér-Petőfi-híd távot 1,5 óra alatt tettük meg:( péntek délután.

És akkor eszembe jutott, hogy a röpke negyed nap alatt ezeket a közlekedési eszközöket használtuk: ültünk villamoson, majd azonnal hajóra szálltunk, fel a buszra és majd a repülőre.
És most az autómban ülök és az autópályán száguldunk haza:)
Megjöttünk:)