Hát hová menjünk?
Hová máshová: Plitvicei tavak az "örök" kirándulóhely és az örök szerelem a kirándulóhelyek között.
A horvát határtól nem lakunk messze: 24 km, így elindultunk, pedig még csak korán sem keltünk: 9-kor sikerült összeszedelőzködni és végre elindulni. A határ után mindjárt autópálya, ami az első kapuig 36 kuna, majd onnan 52 kuna. Az út másik része nem pálya, falvakon visz és nem nagyon lehet menni, kanyargós és keskeny.
 |
| Tábla a bejáratnál |
Az út több mint 3 órát tartott. A felső parkolóban tettük le az autót, magunkhoz vettük az innivalókat és hátizsákot majd irány a nemzeti park. Mivel kunánk nem volt, így bankkártyával fizettem a belépőket -minden gond nélkül: 103 kuna volt / fő.
Ahogy bementünk a bejáratnál van mosdó, WC-máshol nincsen a park területén belül.
Ahogy egyre lejjebb és lejjebb jutottunk, úgy tárult a szemünk elé a smaragd zöld víz.
A kis vízesések, tavacskák, nagy vízesések és nagy tavak. A víz néhol zöld, néhol valószerűtlenül kék, de nagyon tiszta. A benne élő halak pedig mintha nem is élők lennének. A kacsák barátságosak, persze a kajára jönnek:o)
Plitvicei Nemzeti Park és tórendszer egy nagyon hatalmas területen fekszik, amiből persze nem tudjuk bejárni az egészet. 1 napra még ez is bőven sok. Kis létrákon, fa hidakon tudunk sétálni a tavak, vízesések mellett, illetve egy hajó is van ami elvisz az egyik partról a másikra kb 30 perc az út-természetesen ezért itt bent már nem kell fizetni:o)
Van olyan hidacska ami csurom víz, ezért csúszik-itt kell vigyázni.
nekem Plitvice a mai napig mesebeli maradt, mégha sokszor jártam és remélem még fogok is járni. Ez az a hely amivel nem lehet betelni, minden évszakban képes más és mást adni az embernek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése