2011. március 15., kedd

Marokkó-Agadir, Marrakesh és az 1001 éjszaka...

Gibraltár: Afrika és Európa  a gépről

2005. júliusában utaztunk Marokkóba, Agadirba. A gépünk több órát késett, de mivel ott 2 órával kevesebb van, igy mintha nem is késtünk volna.
A szállodánál hamar kitettek bennünket, mivel városközponti volt közel mindenhez.
Első este el is mentünk mindjárt csavarogni és holt fáradtan estünk ágyba. A szobánk a földszinten volt és a hátsó udvarra nézett. Gondoltam letusolok, de nem volt meleg víz. Még jó hogy nagyon meleg volt a levegő.Hamar elaludtunk. Éjjel zacskó zörgésre ébredtem, de mivel nyitva hagytam az erkély ajtót, így gondoltam, hogy a szellő fújdogál. Aztán már kezdett gyanússá válni a dolog, mivel a szellő nem fújdogál ennyire folyamatosan! Rácsaptam a kapcsolóra és akkorát ordítottam, hogy a szomszédok is átjöttek. Egy kb. 10 cm hosszú csótány szerűség vagy az is volt keresődött a csomagokon, pedig kaja nem is volt elő. Na ezt az éjszakát égő villanynál töltöttük, persze a csótány megszökött!

Másnap reggel, gondoltam zuhanyzok, persze nem volt meleg víz, megint hidegben. Na mentem a recepcióra reklamálni!
Jött az idegenvezető, Szabó Barbara, aki azonnal intézkedett. Kaptam 6 szobakulcsot, hogy menjek és nézzek körül, melyik szoba tetszik jobban annak állnak neki kitakarítani és máris a miénk.


Választottunk egy 6. emeleti medencére nézőt, a képeken látni. Itt a következő napokban nem volt semmi probléma.
A strandra a hátsó kijáraton át kb. 10 perc volt gyalog az út. Az óceánpart zsúfolt, de a víz lassan mélyülő és nagyon meleg volt.

A reggeli és a vacsora némi kívánnivalót hagyott maga után, a pincérek lusták és koszosak, de szerintem nem csak ebben a szállodában, hanem Marokkóban!

Így töltöttük el az egy hetet Marokkóban, az Atlanti-óceán partján:
Első nap pihiztünk a medencénél és az óceánparton, majd délután városnézésre mentünk az idegenvezetővel.
Felmentünk egy fennsíkra, ahonnan csodaszép kilátás tárult a szemünk elé Agadirra.
Következő napunkon 2 napos kirándulásra indultunk Marrakesh felé...

Agadirból jöttünk 2 napos kirándulásra az Atlasz hegységen keresztül- ahol akár hó is lehetett volna, a tengerpart forró homokjával ellentétben- Marrakeshbe. A város messziről jól kivehető, mivel minden ház rózsaszínű. A házakat egy színűre festik a sivatag homokjával és ha jön a vihar nem kell utána a házakat letakarítani.

Már messziről látni lehetett a Koutoubia mecset tornyát-a mecsetet 1190-ben építették és 69 m magas- ahol a müezzin hivja imára a híveket.
Bemenni sajna nem lehet, szigorúan csak mohamedánoknak nyitva.
A Bahia Palota a maga páratlan szépségű fafaragásokkal díszített termeiben felidézhettük Ahmed Ben Moussának a mindennapjait.A palotához gyönyörű növényekkel tele ültetett kert tartozik.

A Jemaa el-Fna tér egy hatalmas tér, de elválaszthatatlan a szúktól, ami mint a marrakeshi bazár Észak-Afrika legnagyobb bazárja. Kora délután már gyülekeznek az árusok, vízhordók, kígyóbüvőlők és mire besötétedik a tér teljesen megtelik.


Nem marad egy négyzetméternyi hely sem szabadon.

Az ember, főleg európai, itt élheti át leginkább az 1001 éjszaka meséit, főleg, ha meghallgat egy sivatagi mesemondót, akit legalább 50-en állnak körbe és hallgatnak.A tér mindenkit rabul ejt, legyen az fiatal vagy idős férfi vagy nő, olyan mint a mesében. Közben ehetsz -ihatsz, persze ha van bátorságod. Nekünk volt és nem bántuk meg. Itt ittuk a legfinomabb narancslét, állítólag itt terem a legfinomabb narancs.

A marrakeshi kaland méltó befejezése volt, hogy konflisra szálltunk és azzal hajtattunk a szállodánkhoz, amit másnap reggel hagytunk el. Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat, az összes fakultatívra elmentünk és hála a fent megemlített idegenvezetőnek felejthetetlen élményekkel tértünk haza.
 Másnap kora reggel Marrakesh után Essaouira lett a célunk. A várost, ami az Atlanti-óceán partján fekszik egy várfal veszi körbe, amit az egyik oldalon ágyúkkal is körbevettek.
Útközben szabadon élő tevékkel is találkoztunk....

Az ágyuk terén nagyon sok ágyú van, valószínűnek tartom, hogy ezzel védték a várost a tenger felől érkező kalózok ellen.
Essaouira nagyon szép, igazi afrikai, tengerparti városka, aminek nagyon jó hangulata van.
Essaouira után hazafelé láttunk igazi csodát: kecskéket az argana fák tetjén. Mivel az argana magja magasan van és nagyon finom csemege, ezért a kecskék kénytelenek fára mászni! Nem csak 2 lábon ágaskodni, hanem felmásznia  fára.
Hazafelé még megálltunk egy argana mag feldolgozó "üzemben", ahol nők dolgoznak napi 12 órát, hogy kiválogassák a különböző minőségű magokat.
A magokból nagyon jó minőségi kozmetikumokat, olajat stb készítenek.
Nagyon későn értünk haza, épp hogy elértük a vacsorát  a szállodában.
A következő napon pihi a  parton meg a medencénél vagy a kertben. Esténként szívesen csavarogtunk a bazárban, a városban, vagy a soukban.
Második kirándulásunkkor reggel jöttek értünk és jeep túrára mentünk a sivatagba.
Hát mit mondjak, a lelkünket kirázta, pedig új Mitsubishi Pajerok voltak a túra autóink.
Megnéztünk egy víztározót is, majd ellátogattunk a helyi polgármester tanyájára, ahol az ebédet fogyasztottuk el és jártunk egy banán-ültetvényen is!

Hazafelé útúnk a z Atlanti-óceán partján vezetett hazafelé, ahol fürödhettünk is, de az óceán nagyon veszélyes volt. A kilátás a fennsíkról viszont gyönyörű volt!


Utolsó napunkon elmentünk a szálloda mögött lévő állatparkba, ahol eltöltöttük a délelöttöt, majd délután jött értünk a transzfer és vitt bennünket a reptérre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Maldív-szigetek

 Tavalyi évben több utazásunkat  több légitársaság által fizetett sok sok pénzből fizettem. Az utolsó kártérítésünkből vettem meg még tavaly...