Kutaisi felé indultunk a reggelink elfogyasztása után, de nem mentünk végig az autóúton, hanem felkanyarodtunk Chiatura felé a hegyekbe... ilyen kanyargós, kacskaringós utakon már régen jártunk... persze malacok, tehenek, kacsák futkoztak az úton, át és keresztül :)
A mély szurdokok és meredek völgyek között elhelyezkedő Chiatura egy bányászváros, amit úgy kell elképzelni, hogy a lakótelepek házai fent vannak többnyire a hegyen és a bánya pedig lent a völgyben. Na épp ehhez az élethelyzethez alakították ki a felvonókat: a munkásokat szállították otthonaiktól a munkahelyükre. Chiatura bányászváros, mégpedig mangánt bányásznak ami az acélkészítéshez szükséges alapanyag. A drótkötélpálya hossza 6000 m a város területén.
A felvonó hálózata nagyon sok, több mint bármelyik ausztriai kisváros sífelvonó hálózata egy városkában :) Sajnos a régi felvonók már nem működnek-még Sztálin építette őket-el vannak rozsdásodva és balesetveszélyesek is. Mi 2 helyen találtunk belőlük..
Folyamatosan cserélik a felvonóhálózatot új és modern felvonókra, mer a lakók bizony ugyan ott laknak: a hegytetőn.
.
A folyó itt lent ezen a városi részen koromfekete volt... ilyen mocskot még nem láttunk...
 |
| ezek a gázvezetékek borzalmas rondák |
Innen a másik úton jöttünk le-még szerencsére. Ez egy sokkal rosszabb út volt, mint amelyiken felmentünk... Ez a Katski-oszlop vagy szikla a Karshuna-folyó partján áll és 40 m magas. A szikla tetején van egy kolostor, aminek 1 lakója van, Maxime a szerzetes: több mint 25 éve él itt magányban és csendben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése