Boracayról Manilába - 17.

Korán keltünk...de nem t'om minek.
11.30-kor jön a transzfer, és amúgy délig maradhatnánk itt.
Nagyon rosszul aludtunk, rettenet melegünk volt, ha a klíma ment akkor meg már fáztam...ehhh semmi se jó.

Kértünk reggelit, de csak mango jam-es kenyeret, teával. Gyümölcsöt kaptunk mellé. Asszem túlettük magunkat.

Nagyon meleg van már itt vagy mindig? Éjjel is 29 fok volt...tudom otthon vissza sírom ezt. Is.

Remélem a repcsin Kalibobol nem fog késni,bár itt nem ez az általános...:(((

A My Boracay Guide-os transzfer srác percre pontosan érkezett :)
Kisétáltunk a szűk bekötő úton-ahol bejöttünk, kint várt az elektromos auto.
Kivitt bennünket a Jetty porthoz... itt szintén nem kellett jegyet vennünk, hanem fast track-kel mentünk mindenhová. Pikk-pakk a hajóban (bankán) ültünk.
A bőröndöket feldobálták a tetejére... majd szívinfarktust kaptam...
a miénk volt legalul, mert mi szálltunk be elsőnek..
Most ragyogó idő volt, tudtunk nézelődni, amiről érkezéskor lemondtunk-mert sötétben érkeztünk a repcsi késése miatt :(
Itt még a hajóállomás is lenyűgöző :)

rizsföldek...

Felirat hozzáadása

Felirat hozzáadása

Ez már a buszon Kalibo felé...

Az út nem tartott 10 percnél tovább. A transzferos srác(My Boracay Guide) várt bennünket, illetve én ismertem rá a ruhája alapján-Ő nem ismert meg bennünket, nem volt matricánk :) Kérdezte: nem kaptunk? MOndtam nem. És a neve alapján Ő nem Michael-pedig azt mondták, hogy úgy fogják hívni.

Mivel mi leszálltunk a hajóról, hogy mindenki le tudjon szállni-és majd visszamegyünk a csomagokért-erre kérdezi, miért hagytuk a csomagokat a hajón? Nem is tudtuk volna a tömeggel levenni.

Nem is értem, na mindegy is.

Megint loholtunk utána-megúnta a tempót :) vállára vette a piros bőröndöt és úgy loholt.

Csak azt nem tudom hová?

Mondjuk rohadt meleg volt, bevitt bennünket egy légkondis váróba, ahol kb 2 percet töltöttünk-jéghideg hűtőkamra állapotú helyiségbe... ezek agyon hűtenek mindent, én meg győzzek nem megfázni :(

Aztán felszálltunk egy kisebb buszra és még valaki felszállt-összesen 3-an utaztunk Kalibo repterére.

Volt mit nézni, csodás a táj, lehet itt is elnézelődtem volna.

Rizst arattak végig az úton.

Gyönyörű élénkzöld rizsföldek, sötétzöld pálmák és a háttérben hegy, aminek a  tetejét felhő takarja. Ja és kék ég. És bazi meleg. Nagyon szép táj kísért bennünket egész úton, úgyhogy nem unatkoztunk, csak nézelődtünk :)

Kaliboba az út 1 óra 40 percet tartott. Eléggé hosszú volt, nagy volt a forgalom.

Mi akkor is korán érkeztünk és csak belföldi járatunk volt-utóbb kiderült, hogy megint késünk, jó sokat.

A gépünk 16 órakor kellett volna hogy induljon, de csak 18 órakor szálltunk fel :(

A manilai reptér telítettsége miatt csak késni lehet tt-ahogy korábban tapasztaltuk. De legalább felszálltunk és épségben meg is érkeztünk...

A kaliboi reptér nagyon kicsi, a csomagok leadása után szinténa  reptéri illetkéekt kellett fizetni, ami 200 peso/fő áron volt. Nemzetközi viszonylatban b ez 700 peso lett volna. Maniláról repülve viszont soha nem kellett fizetni.

Este 7 körül bóklásztunk ki a manilai reptérről-a  csomagok mindig nagyon gyorsan megjötte, időt ezzel soha nem veszítettünk. A szalagon egy aranyos jack russel terrier ugrálta, szaglászta  becsurgó poggyászokat :) Meg volt őrülve a labdájáért, gondolom kábítószert keresett :)

 Kimenve  a manilai 3-as terminálról, reptérről taxit kerestünk. Megtaláltuk a "reptéri metered taxi" pultját. csakhogy itt egy taxi sem állt. A pultnál lévő, ott dolgozó azt mondta, hogy nézzek ki mekkora  a forgalom: itt taxi soha nem fog jönni, hiába is várjuk. Menjünk kia  reptér elé és ott fogjunk taxit...

Kimentünk .... ott már vártak ilyen felhajtók-mit is kereshetnénk csomagokkal? Hát taxit. Hová akarunk menni? Mondtam a címet: Ermita városrész. Jó. Jó, jó, de mennyiért? kérdezem én. Mondja 350 peso. gyorsan rávágom, hogy ok. Csak a sofőr hol van?

Aztán jön a sofőr, nagyon nicsen ínyére a fuvar. Közben föláll a telefonom maps.me alkalmazása is : és mutatja, hogy 7 km-re van innen a szállás és jó időben forgalom nélkül 7 perc....

Jó zene szól a kocsiban-egyébként nagyon jó hallgatnia  zenéjüket-nem olyan, mint a thai nyenyere zene :(

Aztán több, mint 1óra 50 percet ülünk végül a kocsiban...Én attól félek, hogy kidob bennünket menet közben és akkor végig gyalogolnunk kell-amúgy nagyok a távok itt.... És azt sem tudom hol vagyunk...

Aztán az utolsó pillanatban behajt egy egyirányú utcában... eltéveszti :( De hamar rájön. Egy utcával korábban kanyarodott be :)

Na végre megérkeztünk, azt hittem soha nem érünk ide....De itt vagyunk. Kifizetjük, kap 80 peso borravalót, nagyon örül, de hálás vagyok, hogy nem rakott ki útközben....

A kocsiban a klímától rettenetesen megfájdult-az a,úgy is agyonklímázott fejem :(

A szállodába a becsekkolás pikk pakk megy. Nem kértek kauciót, ki is fizettük a szoba árát 2 éjra. Megkapjuk a  wi-fi kódot és a reggeli időpontját. Felkísérnek a szobába, mosolyognak, és akarunk borravalót adni-elrohannak.

Lecuccolunk és lemegyünk az utcára valami ennivalót venni és innivalóért.

Egy szomszédos McDonald'sban kötünk ki, én nem eszek, nagyon fáj a  fejem :(

Aztán elmegyünk egy közeli boltba. Eddig sem találkoztunk drágasággal, de itt minden 50 %-kal olcsóbb, mint a tengerpartokon volt.

Veszünk inni és megyünk is aludni.

Nincsen kedvem bóklászni a  sötétben, látom, hogy soka  hajléktalan és az utcán alszanak, laknak...