Török riviéra újra -Alanya 2012. május közepe

Side romjai

 2012. március 24.

2012. január elején jött az ötlet, hogy mielőtt elutazunk újra Délkelet -Ázsiába, biztosítsuk már be magunkat a nyárra. Tuti meleg legyen, tuti helyen és időben!
Ez csak a Török Riviéra lehet.... akár még előszezonban.
Így esett a választás a Green Travel útjára, pedig ódzkodom az irodáktól, de ezek az utak nem mennek egyedül ennél olcsóbban-szerintem. Főleg, hogy a Malév közben csődbe jutott és a fapadosok meg nagy szelet kaptak:(
Fejenként 65 ezer FT kedvezményt kaptunk január 15-ig lefoglalt út esetén. Úgy gondoltam/gondolom, hogy ez maximum, tehát ha marad is hely LM-re, ennél nagyobb kedvezményt nem fognak adni.
http://www.happyelegant.com/
Május 30- június 6-i időpont mellett döntöttünk.....
A Szálloda  a Happy Elegant Hotel Alanya lett, ami egy 5 *-os AI ellátást biztosító létesítmény, a képek alapján nem rossz és minden olyat nyújt amire nekünk szükségünk van. Sőt szerintem olyat is, amire nincs is:))
Azóta csak horror árat látok a magyar utazási irodák árajánlatairól.
Nekem 120000-160000 Ft/fő a max amit adok egy ilyen útért.
Többet csak akkor adnék érte, ha az évben nem mennénk sehová máshová.
Ha katalógus áron kellett volna foglalni, akkor biztosan nem ez lenne, beérném egyszerűbben is, de ha már így alakult, akkor legyen.....

Módosítanom kellett közben az indulási időpontot-munka miatt- május 19-26-ra.. potom 30000 ft-ért:(((

2012. május 13.
Ma bent voltam az irodában és elhoztam a vouchereket. Szombaton délelőtt 11.55-kor van kiírva az indulás ideje.. Nagyon rossz időpont, elveszik az egész napunk:( Ezt tudtam amikor lefoglaltam, de lehetne ez máshogyan is:(
Az időjárás előrejelzés nem mond felhőtlen jó időt a jövő hétre, de majd meglátjuk....

 Egyébként indulás előtt 10 nappal már a 19-i gépre nem volt hely...

2012. május 27.

Sajnos letelt a nyaralásunk, hamar elszalad az idő:(
A Green Travellal utaztunk-bár már régen nem utaztam irodával-kellemesen csalódtunk-az áraikat leszámítva!
 az utazás Tailwind (török) légitársasággal elfogadható volt.
Annál nem kell rosszabb landolás mint  a miénk volt:
Olyan vihar felhőbe kerültünk, alacsonyan, már leszállás előtt, hogy azt hittem ott halunk meg. Villámlott és akkorát zuhant a gép, hogy azt hittem belénk vágott:((
Szó szerint sírtam. Anyukám ült mellettem, aki nyugtatgatott, de pont ő aki évi egyet ha repül.... nem értette mi a bajom..
mondtam, hogy én már repültem több 100 e km-t, de ilyen még tényleg nem történt velünk... borzalmas volt:(

Konakli-útközben

 útközben esett, nagyon szép szivárványt láttunk:)
Bíztam benne, hogy egész héten nem fog esni...

A választott szálloda előtt le a kalappal, minden gránit és márvány, nem csili vili- hanem szolidan elegáns!
Tisztaság magas fokon mindenhol!
Legyen az a közös mosdó WC, vagy akár a szálloda medencéje vagy pedig a tengerparti öltöző-wc-je!
Az ablakokat, korlátokat minden nap többször lepucolták.
Mivel AI ellátás volt, a medence körül is lehetett enni és inni: nem ragadt semmi, nem volt szemetes, maszatos a járólap sem-mert erre is ügyeltek!

A szobákat minden nap takarították, ha kértük cserélték a törölközőket is!
3 ágyas szobában voltunk, ami a tengerre és az utcára is nézett. nagy erkélyünk volt, szélvédett, ha erre lett volna szükség!

Érkezéskor kipillantunk: mit látunk:)

Mielőtt elindultunk, ránéztem a Tripadvisor-ra: senki nem adott 2 *-nál többet ennek a szállodának, pedig semmi kifogást nem találtunk.... nem tudom, hogy miért! Wi-fi is volt  a lobby-ban, illetve a szobánk előtt...

A teraszon székek és asztalka.
A repcsink kicsit késve  indult Budapestről: Tailwind járat volt.
11.55 helyett fél 1-kor, és késtünk is legalább fél órát.
A reptéren vártak bennünket, megmondtam a szállodát, ők megmondták melyik buszra szállunk.
Alanya mellé Mahmutlar településen volt  a mi választott szállodánk a  Happy Elegant. A transzfer a reptérről 3 óra volt úgy, hogy 1 x álltunk meg kb 15 percre, majd 2 helyen időztünk 10 percet: utasokat tettünk le.
Helyi idő szerint 17-kor indulunk  a reptérről és pontban 20-órakor értünk a szállodába. Az idegenvezető bejött velünk, kb 5 percet vett igénybe  a becsekkolás, megkaptuk a karkötőinket, kaptunk egy papírt, mikor van ebéd, reggeli, vagyora és stb:)

Szolidan elegáns

kinti zuhanyzó

21 óráig volt vacsora, így felcuccoltunk a  szobába, és mivel mi már reggel 6 óta úton voltunk így lementünk vacsorázni és nem sokkal később zuhany után jó gyorsan aludtunk is....
A szobánk az 1. emeleten volt az 1108-as szoba, mágneskártyás zárral.

Másnap reggel aggódva néztem ki az ablakon, hogy milyen idő is van? De szerencsére sütött a Nap és nem esett:)
A mai napunkat fürdésre és napozásra szántunk, így sok mindent nem terveztünk...
Szemben a szállodával volt egy utazási iroda vagy utazás közvető-minek nevezzem?

Átmentünk és megkérdeztük, milyen utakat és hová ajánlanak...
Gondoltam, hogy nehéz lesz a választás, mivel én sok helyen jártam, akik most velem voltak azok vagy sehol vagy egy részen csak. Anyu pihenni szeretett volna csak és kizárólag, de egy hajózásra Alanya-ban rá tudtam venni és egy úgymond K.A.S. túrába is belement...
Ezeket lefoglaltuk, 105 euro volt  a 2 db túra  3 felnőtt részére, ebéddel.
Szerintem korrekt ár.
Egyébként megkérdeztem: Pamukkale 25 euro/fő áron ment , Demre-Myra-Kekova szintén, de most ezeket nem akartuk bevállalni...
Az iroda neve: Hasan's Happy Wave.
http://www.hasanshappywave.com/
Lehetett náluk autót és robogót is bérelni, amivel mi most nem éltünk.
Meg voltunk velük is elégedve. A kirándulásokra egy fiatal srác jött velünk, kb 14-en voltunk és mindenki normális volt, pedig az utasok nagy része belőlük került ki. velük oroszul beszélt, velünk angolul...
Amikor elindultunk, a férfi akinél az utat kifizettük, mindig várt bennünket a szállodánál és mondta, hogy melyik busz az ami jön értünk stb. Amikor pedig megérkeztünk áthívott bennünket megkérdezte, hogy milyen volt? Volt-e valami probléma stb:)

Minden nap lefényképeztem, mennyire látszik a  félsziget, illetve Alanya

A szálloda saját partja, ágyai...

A tengerben nem sokan fürödtek: a nagy hullám miatt ami akkor volt amikor  a víz kiért a  partra. Ez számomra alattomosan veszélyes volt. Már ismertem ezt a jelenséget:(

Visszatértünk a medencéhez és a csúszdát választottuk szórakozásképpen:)

Az első napi fürdőzésünk-pihenésünk után, délután úgy döntöttünk bemegyünk Alanyába, a  kikötőbe.
A dolmusra az utcán vártunk, bár mint utólag láttuk a szállodánknál kanyarodott ki:)
2,5 líra volt fejenként az út Alanya centrumába, a buszmegállóig. Bár ez a busz nem vitt el addig....

Próbáltam emlékezni, hogy merre mentünk, merre van a kikötő, de csak  a megérzéseimre hallgattam és bevált:)

Dockyard

Vörös-torony

Szétnéztünk a kikötőben, főtt kukoricát ettünk...olyan hangulatos... nem volt még tömeg és az a pokoli meleg sem:)
Szemügyre vettük a hajókat és azt találgattuk, hogy holnap vajon melyikkel megyünk hajózni?????
Majd megkerestük a buszunkat és visszamentünk vacsorázni a szállodába. Az út  visszafelé hosszabb volt és kb 30 perc, mert minden sarkon megálltunk.


Hétfőn megint csak első kérdésem az volt, hogy esik?
Nem, nem esik, süt a Nap:) Volt a válasz...

Happy Elegant kívűlről-főbejárat

9.10-re volt megbeszélve, hogy jönnek értünk, de már 8.50-kor telefonáltak, hogy itt vannak a szálloda előtt..
A kisbuszban mi voltunk az elsők, a többieket ezután fogjuk összeszedni...

Hajózunk, megkerüljük a félszigetet

A hajón kb 80 ember volt. De mivel a hajó 3 szintes volt, így nem volt tömeg, nem volt zavaró. Kényelmesen mindenki elfért. Az ebédet a legalsó szinten kaptuk, normális asztaloknál.
Sok finn és norvég volt velünk...

Amikor a személyzetre bízzák a gyereket...:))

Kleopátra Beach a tenger felől

valami nagyon készül:((

Szerencsére nem esett az eső, legalábbis addig amíg hajóztunk.
A hajóút végén az egész személyzet táncra perdült és táncra hívta az utasokat is:)

Kb. 3/4 4-kor kötöttünk ki a kikötőben. természetesen a sofőrünk várt bennünket. Anyu összeszedte az utasokat így gyorsan haza jutottunk, de mire  a szállodába értünk, megeredt az eső.

Délutánra esett...

Mahmutlar felülről-az ablakból.

Az iroda, ahonnan kirándultunk...

esik.... ronda a tenger:(

Úgy elfáradtunk az egész napos hajózásban, mintha valami igazi fizikai munkát végeztünk volna....

Korán keltünk kedden, 8-ra jöttek értünk, mentünk kirándulni a K.A.S. túrára.
Szintén a szálloda előtt vártak bennünket. Az előző napi esti esőtől még minden vizes volt, nem sütött a Nap:(

Amíg vártuk a buszt, addig a főnök behívott bennünket kávézni, hogy ne az utcán álljuk... majd ő figyeli a buszt...

Nem is tudom mennyit mehettünk, mert Alanya és Side között is vettünk fel utasokat.

Aztán az idegenvezető srác bemutatkozott, hogy ő lesz velünk. nekünk angolul beszélt, a többieknek oroszul:)
nagyon jó fej volt és szimpatikus:)
Első útunk Side-be vezetett. Végig beszélt, amíg oda nem értünk: Side-ről, Törökországról, Side és Aspendos kapcsolatáról stb:)
Majd Side-be érve a buszállomáson letettük a buszt és gyalog mentünk a romokig-majd mellettük illetve  a színház mellett a mezőben a tengerpart felé:) Arra még úgy sem jártam:)

Itt még nem sütött a Nap, de kezdett nagyon fülledt meleg lenni:)

Kórház volt... anno

Itt már viszont nagyon meleg volt, szellő sem enyhítette a fülledt meleget, illetve a Nap is egyre erősebben tűzött:)

Hoppá! itt egy oszlop elásva... turisták ezrei mennek rajta végig....:(

Apollo templom maradványai...

Már 2 x láttam, de nem tudok betelni vele, ahogy Side városával sem:)

Visszafelé megyünk...

Side buszmegállójában van egy mosdó, ahol felfrissültünk, 50 kurus-ba kerül. Hideg üdítőt is tudtunk venni, mert nagyon ránk fért. Itt már borzalmas fülledt meleg volt:)
A buszba visszaszállva az idegenvezető elmondta, hogy hogyan tovább... Antalyaba megyünk, megnézünk egy ékszergyárat (kb 20 percet töltöttünk el ott-így nem volt zavaró)-csak átsétáltunk rajta és mentünk ebédelni.
Az ebéd finom volt, valami török étel, szégyen de nem tudom mi... tajin tálban szolgálták fel, lecsós valami...
Ebédre sem időztünk sokat, innen a Kursulu vízeséséhez mentünk, ami Antalya 3. legnevezetesebb vízesése. Én ezt még nem láttam, csak a Düden-vízesést!

bejárat: a belépő 3 líra volt

Igazi török fagyi és árusa:))

lefelé a vízesés alá

A vízesés egész területe nemzeti park

 

A vízeséséhez 3 líra volt a belépő.

1 óra alatt körbejártuk a park területét.

ez egy átjáró

ilyen és ehhez hasonló élőlények támadtak meg bennünket:)

Kb 4 óra magasságában indultunk tovább, Aspendosba.
Az út alatt az idegenvezetőnk folyamatosan tájékoztatott bennünket, hogy mit fogunk látni, mire használták az arénát.
Ugyebár régebben a Fire of Anatolia előadást is itt tartották, most egy újabb létesítményben teszik ezt-ez mellett el is jöttünk:)
Sajnos ezt nem volt alkalmunk kipróbálni, de ez a 100. érv amiért vissza kell menni Törökországba!

Mielőtt az arénához értünk volna, megálltunk a régi vízvezetéknél, amiről az idegenvezető mesélt.

virágzik a gránátalma

Narancs ligetek...

nagyon jó még mindig az akusztika:)

Aspendos-i színház

szemből jobbra van a bejárat: 15 líra volt  a belépő

Innen fél 6-kor indultunk vissza Alanya-ba. Útközben ahogy felszedtük, úgy tettük le az utasokat is.
hazafelé nem tűnt olyan hosszúnak az út mint odafelé...
Az egész úttal meg voltunk elégedve. Kísérőink nagyon szimpatikusak voltak.
Szállodánk ajtajában tettek le minket utolsónak és megköszönték, hogy velük utaztunk:)))
Másnap arra gondoltam, hoyg végre kialszom magamat, de mint láttam/hallottam a többiek is azonos véleményen voltak velem. nem is akartam reggelizni menni, de tudtam , ha azt nem eszem, akkor rosszul leszek.. Meg ha már adnak, miért ne?
Bár egész nap lehetett enni és inni még a parton is. Azért mert kell/lehet még mi nem használtuk ezt ki:)

Fél 11 körül jutottunk ki a medencéhez. Ágyakból bőven lehetett választani...

Nagyon meleg volt akár 1 óra napozás után, a medence vize meg kb 19 fokos:))
Minden esetre nagyon jól esett úszni benne:)

egész napos strandolás és pihi után elindultunk be Alanyába. Most megvártuk a  buszt a szállodánknál.
Szintén 2,5 líra volt az út fejenként.

Alanya-kikötő

este a medence kivilágítva

Másnap reggel megint szép napos, ámbár hullámos reggelre ébredtünk. török idő szerint fél 9-ig nem is kászálódtunk ki az ágyból...

este megint busszal irány Alanya.

sikerült bebóklásznunk a piacra. A dolog érdekessége, hogy náluk este van piac, nem mint nálink: kora reggel. Kinek van ideje reggel vásárolni? Délelőtt a földműves is dolgozik végez, majd estére behozza az áruját és eladja.. nálunk is így kellene... Mert aki ráér délelőtt vásáolni, nem biztos, hogy van pénze, mert nem dolgozik, és aki meg dolgozik napközben annak meg nincs ideje reggel és délelőtt vásárolni.. Remélem érthető voltam!
ez a dolog is nagyon szimpatikus volt!
Ráadásul az a csodaszép áru, zöldség ami kapható volt!
Vettünk epret: 2,5 líra volt egy kg. Vettünk nektarint ami mézédes volt. vettünk még sárgabarackot és őszibarackot is!
Már ezért megérte bemenni a piacra:)

itt már gyülekeznek a felhők

Másnap reggel kicsit be volt borulva, az időjárás előrejelzés esőt jelzett:
Ezt fényképeztük a tenger felé:

Kicsit félelmetes volt, de elment... legalábbis egy délelőttre...

Napoztunk a medencénél, de jött egy jeges fuvallat és azt mondtam: én bemegyek...
Anyu kb 15 perc múlva jött utánam, mert leszakadt az ég:(

Kb. 20 perc múlva visszamentünk és a legnaposabb, legjobb, legmelegebb napunkat töltöttük el a szállodában a medencénél.
Tudom, hogy nem a legtartalmasabb nyaralás volt, de nekünk most nem ez számított, hanem az, hogy anyu kényelmesen és jól érezze magát! Nagyon örülünk, ha velünk tud tartani, de ő kifejezetten kérte, hogy nem szeretne rohanni és ha lehet, ne kiránduljunk minden nap...
Azt a láblejárást meghagyjuk Rómára, júliusban...
így is szétment az egyik lábam, ami problémás:(

és este vacsora előtt utoljára megint Alanya:)

Imádom Törökországot! Imádom Alanyát! Nagyon remélem, hogy nem utoljára jártam itt, nem utoljára éreztem át ezt a feelinget, bár így is olyan keveset láttam/láttunk még belőle. Van még miért visszajönni, ez a nyaralás nagyon light-osra sikeredett, de talán nem is baj! Ránk is ránk fért a pihenés...
Miközben írom ezeket a sorokat, sírni támad kedvem:( Vissza akarok menni... minél előbb, de hálás vagyok a sorsnak, hogy megint ott lehettem, ott lehettünk, talán nem utoljára...