Malajzia:Langkawi és Kuala Lumpur-Thaiföld:Bangkok és Krabi 2012. január 4.rész

2012. január 19. csütörtök

Első reggel, első kilátás a szobából

Hajnalban úgy 2 óra körül megébredtem és azt sem tudtam hol vagyok, annyira esett az eső, de olyan csendben, ha nem nézek ki a teraszra, akkor nem is veszem észre, úgy esett, hogy azt hittem egy hétig el sem fog állni. A többieknek mondtam reggel, hogy esett éjjel, de nem akarták elhinni, mert reggelre nyoma sem volt. 1000 ágra sütött a Nap:)

Reggeli után, na nem keltünk korán, mivel 10.30-ig lehetett reggelizni és sehová nem siettünk. A reggeli külön fejezetet érdemel: csak és kizárólag maláj ételek voltak, na jó volt kávé meg tea, meg valami borzalmas üdítő, de az összes étel meleg, főtt borzalom volt, amit persze lehetett volna chilikkel ízesíteni. Még a tojásrántotta lehetett volna opció, de egy szakács csinálta több 100 emberre, baromi lassan. Volt még gyümölcs, amit ha kihoztak 20 másodperc alatt elfogyott. Kést sajnos nem ismerik, sehol nincsen még az étteremben sem kaptunk.

Ha maláj és kínai lettem volna, akkor halálra ehettem volna magamat, de így inkább beértem a teával, meg egy kis dinnyével és ha maradt, akkor valami sütivel. Na itt sem fogunk jól lakni, ezt első alkalommal meg is állapítottuk és sajna így is maradt egész héten. Arról nem is beszélve, hogy több 100 vagy akár 1000 férőhelyes szállodának talán 60 főt befogadó étterme volt! Nagyon nagy hiba, amikor reggelizni szeretnél és arra kell vadásznod minden reggel, hogy hová tudtok leülni. Ráadásul úgy vettem észre, hogy a malájok nem csak reggeliznek, hanem összejövetel is egyben az étkezés, tehát evés után nem rohannak sehová….
Kimentünk a recepcióra, hogy 9.30-ra hozzák a kocsit, na nem hozták. Na tök jó, ki van fizetve, menjünk az irodába. A recepcióról felhívták az irodát és mondták, hogy már jártak itt, de mi nem voltunk a recepción))) Nagyon nem szeretem, ha hülyének néznek… Így nem 9.30-kor járt le  a bérleti szerződésünk, hanem 11 órakor.
Első útunk persze  a strandra vezetett, kerestünk egy helyet, ahol le lehetett menni a partra. Jó sok cuccal lecipekedtünk, de persze nekünk nem volt ott jó ahol kimentünk a partra, hanem tovább mentünk egészen a Pantai Tengah rész végéig, a Meritus Pelangi szálloda strandjára.

Pantai Centai & Tengah

Jöttek mentek a felhők, nem nagyon akart a nap sütni, de nagyon meleg volt.
A tenger is meleg volt, legalább 32 C fokos. Szép zöldeskék volt, de nem átlásztó. Talán 2 órát tölthettünk itt el, mikor arra lettünk figyelmesek, hogy baromira leéghettünk, mert mindegyikünk úgy nézett ki, mint a pecsenye….

jöttek mentek a felhők...

Vissza mentük a szállodába, már délutánra járt- a Zs. kicsit medencézett én meg fényképeztem, majd bevásároltunk a  kisboltban a sarkon, és felfedező útra indultunk a kocsinkkal, ami egy kis autó volt.

Első útunk a Skybridge-hez vezetett. Ezt egy drótkötélpályával lehet megközelíteni, egy maláj skanzen jellegű építményen keresztül. A díja: 30 RM/fő volt. Az első felvonó nagyon meredeken és viszonylag gyorsan visz fel  az első kilátóig, mi itt kiszálltunk, mert nem tudtuk, hogyan kell tovább menni, majd innen visz egy második felvonó, ami nagyon gyorsan kilövell amikor elindul…

Útközben

Langkawi Oriental Village

Langkawi Cable Car: felvonó bejárat

A kilátás fantasztikus útközben, látni a környező szigeteket, vízesést, felhőket és hegycsúcsokat-mesés.
Akinek tériszonya van: borzalmas:((, ráadásul ha sokan vannak rajta mozog és kileng.

vízesések, hegycsúcsok

Fent amikor kiszálltunk a felvonóból akkor a hídhoz nagyon meredek kb 80 lépcsőn lefelé kell menni. Nagyon párás a levegő, nincs légmozgás mert fák között mész, és amikor  a hídon vagy csak akkor jön valami fuvallat. Első alkalommal nem volt szerencsénk, nagyon felhőbe volt az egész építmény burkolózva. Vagy egyik fele látszott, vagy a másik.

felhőben

A hídról tudni kell, hogy nem köt össze semmit semmivel, és függőhíd, de állítólag építészetileg egyedülálló. Belesétálhattunk a  felsőkbe. Minden esetre nagy élmény volt rajta állni és rajta sétálni. Visszafelé felmászni a felvonóhoz nem egy nagy élmény, mivel még vizet sem szabad felvinned. Mi a hátizsákban vittünk, mert én tudtam, hogy innivaló nélkül nem bírom ki ekkora hőségben. Sajnos sokat nem időztünk fent, mert nem volt mit nézni a  felhők miatt. Nagyon szép lehet a kilátás tiszta időben, de úgy vettük észre, rohadt nagy szerencse kell, hogy valakinek a nyaralás ideje alatt mindig jó  és szép napos idő legyen-fent. Mert a tengerparton ugyebár süt a nap, de itt fent meg elakad a felhő egy csúcsban és máris lőttek a kilátásnak.

Innen lejöve, elindultunk autózni. Útközben sok majmot láttunk, nagyon szemtelenek.

Volt Langkawi térképünk, ez alapján próbáltuk felfedezni illetve beautózni a szigetet. Ami a térképen megtalálható, az a valóságban nem az vagy nem olyan, mint ahogy mi elképzeltük.
A tengerpartok nagyon elhagyatottak, elhanyagoltak és ahol tényleg nem járnak azok piszkosak, mocskosak és szeméttel teliek. Kár, mert meseszép tengerpartok is lehetnének:((. Ezek a dolgok nekünk a negatív kategóriába tartoztak.
Jártunk több tengerparton, ami később derült ki hogy micsoda: pantai Pasir Hitam vagy a Four Season Partja.

A vacsoránk ma egy másik helyen a külföldiek és helyiek által is népszerű TOMATO-ban volt. Ennek e félig önkiszolgáló jellegű létesítménynek volt nem önkiszolgáló része és roti sütő helye is.
Az önkiszolgáló részen legalább 30 féle ételből választhattál körettel együtt 3 RM volt az étel. Ezek kimondottan maláj ételek voltak: sárga curry-vel, zöld curry-vel erősen, csípősen: számomra abszolút ehetetlenül:(

Banános roti

Itt ettünk banános rotit 2  RM-ért, ami ízlett, de teljesen más, mint a thai, bár nem akarok semmit hasonlítani semmihez. Tesóm visszavitte az autót a szállodába, mi ketten gyalog  sétáltunk végig a szálláshoz.