"Minden utazás egyszeri és megismételhetetlen. Még ha ugyanoda megy is az ember, és ugyanazokkal találkozik, akkor sem lesz ugyanaz az élmény. Nem érezném ugyanazt.
Számomra ez az utazás lényege. Emberekkel találkozni, megtanulni nemcsak elfogadni egy másik kultúrát, hanem élvezni is; úgy venni részt benne, mintha helybéli lennék, és úgy reagálni mindenféle benyomásra."
NIKOLAS SPARKS

2011. szeptember 14., szerda

Mixnitz, Ausztria, Medveölő-szurdok: 2011. szeptember 11.


video


Nagyon régóta szemeztem a "hellyel". Valaki azt mondta: könnyű megjárni-valaki azt, hogy nem. DE azt senki sem mondta, rohadt nehéz....nekem, nekünk-akik nem szoktak túrázni, nem vagyok hegymászáshoz edződve. Bár ha ezt tudom-nem indulunk neki és nem mászom meg, és nem leszek egy élménnyel gazdagabb.
A szurdok egyébként május 1-től október 31-ig látogatható-gondolom időjárás-függő.

A parkolóból nézve....
Reggel nem indultunk korán, így elég későn 11 órára értünk Mixnitzbe. Autópályán mentünk Grazig, majd át a 10 km-es alagúton és ott ki volt táblázva merre tovább. Célunk: Mixnitz, Bárenschutzklamm (Medveölő-szurdok) volt.
Nagykanizsától 235 km-re volt pontosan, az út majdnem 3 órát  vett igénybe, mivel végig nem tudtunk autópályán menni. Az osztrák 10 napos matrica 2400 ft-ba került és a határ előtti utolsó benzinkúton vettük meg.
A parkoló alsó részén letettük az autót, összepakoltuk a hátizsákjainkat + fényképezőgépet és elindultunk. Innivalót senki ne felejtse otthon, én is csak ittam mint  a kacsa!
Gyönyörű üde zöld terület fogadott bennünket! Igazi alpesi "zöld" illattal. Ha a szagoknak színűk lenne, akkor itta  zöld lenne a megfelelő, minden értelemben. Bár nálam sok minden illathoz szín is kötődik, nagyon sok illatot-szagot színnel tudok jellemezni:o)

Barna és a tehenek:o)
A parkolótól még kb. 80 perc nordic walkig túra, nagyon rossz, köves talajon-tanácsos túrabotot vinni ami összecsukható, mert  a létrákon csak akadék lesz -ráadásul jól emelkedik is. A fülem az első komolyabb domb után megfájdult és csak jó 2 óra múlva múlott el. Állandóan vissza akartam fordulni, hogy mégse menjünk : én ezt nem akarom, nem bírom, de az anyu tartotta bennem A LELKET:), hogy igenis meg tudod csinálni.
Első élmények:)
Minden esetre nagyon nehezen, de elértünk a bejáratig, itt van egy kis házikó, itt kell belépőt fizetni: 3,5 euro/fő, valószínűleg a létrák karbantartására fordítják, mert nem volt 1 db törött léc, lépcső vagy korlát sem.
Én itt épp feladom a küzdelmet....

Itt már nagyon elfáradtam, pedig a bejárat előtt van....
Itt még nem nagyon tudtuk mi vár ránk....sejtettük
A bejárat előtt kb. 500 m-rel vált az út egyenesbe, innen kicsit könnyebb a menetel:o)
A bejárat-pénztár

A 2. híd.....
A létrák megmászása nem okozott különösebb nehézséget nekünk, még kisebb gyerekeknek sem, de a meleg és a magas páratartalom együtt különösen megterhelő volt ott, ahol tűző napon kellett mászni jó meredeken!
Az első komolyabb átkelés után egy pihenő rész, menedékkel várt ránk. Itt ittunk, ettünk és összeszedtük magunkat a következő lépcsőkre-még nem tudtuk mi vár ránk:)
Szerencsére csak szép és jó dolgok jöttek, nem volt nehéz és megerőltetőnek sem mondanám. A bejáratig eljutni nehezebb volt-sokkal, sőt a  fülfájásom is elmúlott: kb 500 m szintmagasságot is leküzdöttünk eddig. Egyébként 1720 m-re másztunk fel.
Ez vár még ránk.....
1. pihenőhely
A létrázás kezdete


Meredek-és nagyon meleg van.....
Meredek, még meredekebb....


Nagyon szép helyen jártunk, hihetetlen élmény volt: bár néhol potyogott  a szikla, csöpögött a víz, csúszott a létra foka, de nagyon jól éreztük magunkat-így nem sportemberként is.
Volt aki nagyon sietett, bár nem tudom hoyg hová: mi nézelődtünk, fényképeztünk stb.

Mindig azt hittük, hogy vége, de aztán mégsem. Mindig lett/volt folytatás.

Mindig azt gondoltuk, hogy ez az az utolsó.....
Az útúnk felfelé  a parkolótól több mint 5 óra hosszúra sikerült egészen az étteremig, onnan 2 óra volt lefelé. A térdeinket nagyon megterhelte a lefelé út-még úgy is, hogy előkerültek a gumizoknik:), amik bizony nagyon hasznosnak bizonyultak.


Az étterem, ahol finom epres sütit és almás sütit ettünk:)
Az utolsó létra után-ami már nagyon meredek volt-megint köves, egyenetlen talajú út várt ránk még kb. 30 percen át-majd elértük az éttermet. Itt kb. 20 percet időztünk és lefelé indultunk: 2 órát tartott az út, ami semmivel sem volt könnyebb a felfelé tartó köves, meredek útnál, ráadásul a térdeink kikészültek és a bokám is felmondta  a szolgálatot. Tanulságot levontam: nem nekem való, de hatalmas élményben volt részünk, ha nem láthattuk volna e csodás helyét a világnak.
Mixnitz 
Ez a látvány fogadja az útról letérő, a szurdokot kereső idegent: nagyon rendezett, tiszta, virágos világ!

Elhagyjuk a hegyeket, és mint az őröltek-hulla fáradtan vezetek közel 240 km-t, mire hazaérünk. Nagyon elfáradtunk: leltár: 115 híd, 49 létra, 2900 lépcsőfok és még amit nem számoltak bele-ez a mai teljesítmény.  Barna el is alszik az első kanyar után. Itthon alig tudunk kiszállni a kocsiból: lerokkantunk:o) Hiába a hegymászást nem nekünk találták ki, maradunk a tengerpartoknál:o)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése